Azt, hogy baj van a kréta körül, már régóta több pedagógus, iskolaigazgató is jelezte, így a kréta a Klik működő képtelenségének szimbólumává vált. Feketén fehéren látni, hogy egy pitiáner probléma megoldására is képtelen a rendszer. A tüntetésen felszólaló szülő szellemesen hasonlította össze iskolai élményeit a mai helyzettel. Ez bennem is emlékeket gerjesztett.

A közgazdasági technikumban négyünket, kik a közelben laktunk, hazaküldtek átöltözni sötétkék öltönyünkbe, hogy vihessenek Brezsnyev elvtárs reptéri fogadására. Ott feszítettünk az iskola előtt a külön buszra várva, mikor Huszai elérkezettnek látta az időt, hogy elégtételt vegyen vélt sérelmein, hátrányos helyzetén (tornából felmentve), és az ablakból krétával kezdett dobálni minket, de főleg osztályunk legmagasabb, legerősebb és egyben leg béketűrőbb tanulóját Grensperger Attilát.

Attila egy ideig tűrte, hogy az osztály legelesettebb egyben legszemtelenebb nebulója céltáblája legyen. Mikor már kellően kipöttyöződött öltönye, felment a szünetet tartó osztályterembe, egy kis rendszabályozásra. Huszai előle a kétajtós szekrénybe bújt, melynek alján tornacipőinket tároltuk. Attila laza mozdulattal a szekrényt ajtós felére leborította és kereszt gyanánt a térképtartó állványt nagy kegyelettel elhelyezte rajta. Másnap mesélték, hogy egész óra alatt ott kuporgott, majd nyöszörgött és végül könyörgött az osztályfőnöknőnek, hogy engedjék ki, mert nem kap több levegőt.

– Ha oda bújtál, maradj is ott, ne zavard az órát – szólt az ítélet. Csak a szünet mentette meg elalélt lesipuskásunkat.

A rendszerváltás utáni jókívánság, hogy „Doszpot Péter rajzoljon körül” is lehet, hogy kivitelezhetetlen lenne, habár ott nem a Klik osztja az észt és a pénzt.

Igaz, akkor a kréta ellensége a szivacs volt és nem az oktatási intézet. Most sorstársak. Szivacs sincs. Bezzeg a mi technikumunkban volt. Matek tanárunk, ha teleírta krétával az egyik táblát képletekkel, csak lehúzta a mögötte lévőt és töretlen lendülettel telefirkálta rengeteg, csak ismeretlen egyenletekkel.

Na, ezt a lendületet törtük meg azzal, hogy az előtte lévő szünetben a két üres tábla együttállását kihasználva, fejes vonalzónkkal egy csontszáraz szivacsot préseltünk közé. Szorgalmatos tanárunk hamar ellátta mágikus jelekkel, számokkal a külső táblát és a hátsó tábla lehúzásához kezdett. Ekkor lejátszódott előtte a kezdet és a vég, a tábla meg sem mozdult. Teljes mértékében (153 cm) rácsimpaszkodott a fogantyúra, de ez nem azaz archimedesi pont volt, amiből ki lehetett mozdítani, akár az egész világot. Egész világ dőlt most össze benne. – Na, gyere ki fiam – bökött Grenspergerre – húzd le a táblát. De az elrejtett szikkadt szivacs, csak egy csikorgó nyikkantást engedett meg. A tábla helyett a matek füzetünk lapjai teltek meg a lediktált képtelen képletekkel. Na, ettől is megmenti a mai diákokat a Klik.

Kalocsai Imre