Az az öt perc, félelmetes volt egy hete. Mint a vihar előtti csend. Csak öt perc, de meg ötvenezerszereződve. Ötvenezer közös akarat, elszánás. Csak az esőcseppek kopogtak az esernyőkön. Csak a természet szólhatott bele a néma tiltakozásba.
„Hallgatni arany” együtt, egyetértve, egymásért.
„Hallgattál volna, bölcs maradtál volna”, hallgattál volna ránk és az időben szólókra.
Mi már tovább nem hallgathatunk. El, semmit.
Őrizzük ezt a csendet. Szükség lesz még rá. „Csendőrök” nélkül.
Kalocsai Imre
