Borbély Lénárd Németh Szilárd fürdőköpenyéből bújt elő

„Sem rokona, sem ismerőse...”
Adyt folytatva: még barátja sem vagyok Borbély Lénárdnak! Ellensége sem! Amit nem biztos, hogy ő így lát, mert kritikusa és kíméletlen bírálója viszont mindenképpen vagyok!

Nem is lehet másként, mert Borbély a dialógust a kompromisszumkeresést a gyengeség jeleként értelmezi, ezért elveti! Nem konzultál. Perel, inzultál, kirúgat!

Akkor meg miért én mondjam meg neki, hogy

miként kell egy kerületet vezetni? Mert, hogy halvány segédminiszteri fogalma sincs róla, az tisztán látszik! Egy harminc éves embernél ez nem lenne halálos bűn! Ha ráébred és időben lelép, még van esélye arra, hogy várhatóan hosszú pályafutása során akár dicsőségesen is visszatérhessen.
Vannak nála nagyobb bűnösök! Nevezetesen azok, akik felkészületlenül, éretlenül engedték őt abba a pozícióba, aminek a követelményeivel nem tud megbirkózni. (Ha az Orbáni parafrázist használhatom; aki most Németh Szilárdra gondol, nem áll messze az igazságtól!) A csepeli Fidesz és frakciója (meg rokona, ismerőse) is nagymértékben felelős abban, hogy Borbély Lénárd olyan helyzetbe került, amiből csak a bukással lehet kijönni!

Borbély, kevesebb mint két év alatt, legalább négy olyan szarvashibát követett el, aminek egyikéért is, - ha demokrácia lenne Magyarországon - le kellet volna mondania. (1. Ittas vezetés. 2, Apja halálakor gyászzászlót tűzetni a hivatalra, 3, Általa összehívott közmeghallgatásra nem elmenni. 4, A Hév megszüntetését megszavazni.) Mindegyiknél a tapasztalatlanság, a hozzá nem értés, a tárgyi tudás hiánya, valamint az emberi, erkölcsi rátermettséget nélkülöző ingatag egyénisége, érhető tetten. Antidemokratikus, talán a kisebbségi érzéseit eltakarni vágyó arisztokratikus magatartása a történelmi múltban gyökerezik. Így nincs esélye a jövő megértésére, és főleg nem a megnyerésére.

Urizálása (benne az italozás) is oda vezethető: nem tudja, hogy szolgálatra és nem uralkodásra választották a csepeliek. A stratégiai, távlati, az egész kerületet érintő feladatok elől menekül (ezért nem vett részt pl. a közmeghallgatáson) a személyes népszerűséget hajhászó ügyekben (hajókirándulás, disznóvágás, vízmű lakótelepi kerítésépítés stb.) viszont produkálja magát. Munkatársai, helyettesei, (személyi kabinetje) úgy látszik, csak a korábbi szolgálataiknak jutalmaként veszik fel kiemelt fizetésüket a hivatalban és nem azért, hogy segítsék, megóvják az első emberüket a kudarctól. Számtalan dolog mutatja ezt.

A képviselő-testületi üléseken például az előterjesztéseket szinte kizárólag ráhagyják, és sem hozzászólással, sem érvekkel, sem tapasztalatokkal nem segítik. Úgy látszik meggyőzték, hogy a hamisságokat csak gyakran, rezzenéstelen arccal kell szajkózni és akkor azt a buta nép beveszi! Ezért megy már oly könnyen és oly gyakran az igaztalanság, a hazugság mezsgyéjére. Nála már nem az számít, hogy az általa előadottak köszönő viszonyban vannak-e az igazsággal, hanem az, hogy a nagyotmondása, kivagyisága miatt beszéljenek róla.

Beszélnek is! De igen megvető, sőt ingerült hangnemben.  Már nem csak az ellenfelei, meg a csepeli nép, hanem - a háta mögött - a „barátai” is. Borbély azt hiszi, hogy ez így jól van, mert a dicsfény egyedül az övé! Azt meg nem veszi észre, hogy a kudarcot is egyedül neki kell elvinnie! Egyetlen bálványa, és példaképe Németh Szilárd! Ő instruálja, ő mozgatja a csepeli polgármestert és a csepeli Fideszt is! Bárki is a polgármesteri, pártelnöki, frakcióvezetői cím tulajdonosa, az igazi hatalmat (a gyeplőt, meg a korbácsot) ő tartja  a kezében.

Csakhogy Németh Szilárd Magyarországon olyanná vált, mint az utálatos kép! Vele sem dicsekedni, sem szekeréhez kocsit kötni, nem biztonságos dolog. Így aztán Borbélynak a siker reménye immár ködbe vész, a bukás meg maholnap az ajtaján kopogtat! Lassan annyira elmélyül a hibák és bűnök ingoványában, hogy ember nem lesz ebben az országban, aki hinne neki, és aki kihúzhatná a bajból!

Forrás: Horváth Gyula Facebook oldala