A Praxis című blogban jelent meg a következő kedélyborzoló írás:

Kedves tisztelt cím, köszönöm a lehetőséget, hogy írhatok önöknek. Az esetleges segítségüket is kérném levelem végén. Édesanyám helyzetéről szeretnék írni, és majd kérdezni. Édesanyám 95 éves volt, és a lába egy kicsit bepirosodott. Kihívtam az orvosi ügyeletet, nézze meg édesanyám lábát, mivel 13 évvel ezelőtt volthasonló pirosodása, de akkor 7 nap alatt rendbe hozta egy szír orvos. Most édesanyámnak antibiotikumot írtak ki, de ez nem vált be. Ezért a Mária utcai bőrklinikára vitte be a mentő. Ott megállapították, hogy nincs orbánca, amit az ügyeletes orvos állított, hanem felületi trombózis. Ez lehet egy kis ér megpattanásától. Édesanyámat bevitette a Jahn Ferenc délpesti kórházba, ahol három nap alatt meghalt, itt hagyva engem árván. 

Amikor bevitték, megkérdezték tőle, hogy

milyen gyógyszerekre allergiás. Édesanyám elmondta, hogy mindenféle pirinekre. Azzal kezdték, hogy be akartak neki kötni infúzióban algoipirin gyógyszert. Erélyes fellépésemre nem kötötték be neki. Ellenben másnap infúzióban  kétszer egy tabletta furosemid vízhajtót kapott. Ugyanaznap ezt megismételték, de édesanyám a második infúziónál már bogarakat látott a plafonon. Ezt jeleztem a nővérnek, mivel orvost nem láttam azóta, amióta édesanyámat a kórházba bevittem. 

Másnap a betegek mondták, hogy édesanyám éjszaka kiabált. Valószínű, hogy a sok vízhajtó ártott meg neki. Én már másnap, amikor bevittem a kórházba, haza akartam vinni. De az orvosok minden eszközzel meggátolták ezt. A harmadik napon, amikor bementem édesanyámhoz a kórházba, nagyon csöndes volt. Azt hittem, hogy az éjszakai nem alvást pihente ki. Nem így volt. Aznap mégis kijött egy mentő, és a mentős vette észre, hogy édesanyámnak fenn akadt a szeme. A nemrég benn volt orvosi ügyelet ezt nem vette észre. DE nem is akarta édesanyám kora miatt.

Az egyik orvosnő gyorsan EKG t tett édesanyámra, és azt mondta, szerencse hogy ilyen a szíve. A vérnyomása viszont katasztrofális lett 50 es vérnyomást mértek nála. Én puszilgattam, simogattam szeretgettem édesanyámat, és a vérnyomása felment 75 re. Utána viszont már kómált.

Másnap telefonált az orvosnő, hogy édesanyám hajnali 4 kor meghalt. Ez a halál teljesen indokolatlan volt, mivel édesanyám  idős kora ellenére elfogadható egészségi állapotban volt. Mivel  az egész kórházi tartózkodása tisztességtelen dolgokból állott, ezért feljelentettem a kórházat a Tisztifőorvosi hivatalnál és az Orvosi kamara etikai bizottságánál. A Tisztifőorvosi hivatal válasza az volt, hogy édesanyámat korrektül gyógyították. És leírták, hogy édesanyám kapott vérnyomáscsökkentőt, bár tudták, hogy a vérnyomása alacsony. A kapott vízhajtó mennyiségét nem tisztességesen írták le, hanem csak a beadott felét. A beadott 4 db vízhajtó intravénásan a vérnyomását elintézte a vérnyomás csökkentővel együtt. Nem beszélve arról, hogy a nyugtató, amit kapott a kiabálás után, szintén lejjebb vitte a vérnyomását. A Tiszti főorvosi hivatal ezeket a dolgokat figyelmen kívül hagyta. 

Az igaz, hogy édesanyámnak a szervezetében volt víz, de ez otthonában is volt, és semmi probléma nem volt vele. Az hogy kapott vízhajtót, az nem baj, csak a mennyiségére kellett volna felelősséggel odafigyelni a vízhajtót kiíró főorvosnak. Az orvosi kamara etikai bizottságának azért írtam, mivel édesanyám helyzetét nem könnyítették meg, sőt gátolták.

A hátán volt egy felfekvés, és kértem, hogy tegyenek rá tapaszt. Semmi sem történt. Édesanyám mielőtt a kórházba ment, B 12 injekció kúrán volt, mivel alacsony volt a vörösvérsejt száma. Régebben is nagyon jól helyre hozták ezzel a módszerrel. Most kérésemre felírt B 12 injekciót a kezelő rezidens orvos elfelejtette beadatni. Az én erélyes kérésemre adták csak be neki. A rezidens kezelő orvos nem mondta meg kérésemre, hogy édesanyám vérének milyen az állapota .

A mentőt hiába akartam kihívatni másnap, mivel láttam az ellátás színvonalát, meggátolták. Ezek a dolgok  miatt írtam az orvosi kamarának, ahol azt a választ kaptam, hogy mivel nem írtam le az általam felelősnek tartott személy nevét, nincs kit felelősségre vonni. Én leírtam, hogy igenis leírtam a felelős nevét. így kaptam egy levelet, hogy újra tárgyalják a dolgot. De a Tisztifőorvosi hivatal hallgat, bár azoknak is írtam egy levelet, amiben az általuk leírt dolgok valótlanságára hívtam fel a figyelmet. Mindkét helyről azt írták vissza, hogy fellebbezésnek nincs helye. 

Szeretném megkérdezni, milyen lehetőségem van nekem, hogy édesanyám tisztességtelen halála miatt hol és kinél tehetnék panaszt, ahol tisztességesen meg is vizsgálnák az általam leírtakat, összehasonlítva azzal, amit ők állítanak? Hét emberrel beszéltem, akiknek az édesanyjuk mind a délpesti kórház 3 belosztályán haltam meg szintén vízhajtó túladagolás miatt.

A délpesti kórházat, déltepsinek hívják, de rá is szolgált a hírére. Azért kérem önöket tisztelettel, ha tudnának nekem olyan lehetőségről ahol tisztességesen kivizsgálnák édesanyám halálának körülményeit. Én itt vagyok árván, senkim sincs. Édesanyám volt életem központja. Nagyon bánom, hogy bevittem a kórházba. Ha nem viszem be, még mindig itt élne velem.

Gondoltam, hogy feljelentem a kórházat bíróságon, de most nekem csak havi 22800 ft aktív korúak járadéka van. Ebből nem tudok pereskedni. Viszont jó lenne olyan fórum, ahol kivizsgálnák a panaszomat. Elnézést a hosszú levélért, de csak így tudtam mindent leírni. Várom esetleges válaszukat, tisztelettel

L. I.

Forrás: Praxis blog