A problémákat akkor lehet megoldani, amikor még kicsik! A felduzzasztott, a generált problémák egy idő után önjárókká válnak és kicsúsznak minden ellenőrzés alól. A vezető dolga, hogy időben megállítsa a rossz folyamatokat. A nép felelőssége, hogy kit enged a vezetés közelébe, mert a választó viseli szavazata következményeit!
Ki viseli a felelősséget?Azoknak, akik kisebb, nagyobb csoportok vezetésére vállalkoznak, tudniuk kéne, hogy felelősségük abban áll, hogy döntéseikkel (vagy azok késlekedésével, vagy elmaradásával) a népeknek a közép és hosszú távú fejlődés lehetőségeit segítik, vagy teszik tönkre. Erre kezd rádöbbenni
David Cameron is. (és „testvérei” nem tanultak bukásából) Azt hitte, hogy néhány százaléknyi népszerűség növekedés reményében szabad játszani a tűzzel. Nem mérte fel helyesen a nemzeti, és európai közeget, és a „játszásiból” fellobbantott lángtól tűzbe jöhet az országa, széthullhat az Európai Unió. Ez túl nagy ár egy vagabund szájhős hetvenkedéséért!
Cameron megy! Lemondott miniszterelnöki beosztásáról.
Mi lesz viszont az Egyesült Királysággal és mi lesz az európai népekkel?
A legrosszabb forgatókönyvek szerint megkezdődhet Nagy Britannia országainak önállósodási folyamata. Persze ezt nem fogja hagyni az angol uralkodói hatalom. Nagy valószínűséggel a skót, vagy ír nép sem. A legrosszabb forgatókönyv azonban most már nem zárja ki, hogy harcolni, és vért ontani fognak. Úgy, mint évszázadokon keresztül? És egy ilyen „feltételezve, de mg nem engedve” helyzetben melyik népréteg fog legtöbbet szenvedni? Kinek a fiai fognak meghalni? A gazdagoké, vagy a nincstelen szegényeké? Tudjuk a választ!
Európa is elveszítheti az immár hét évtizede békésnek (Dél-szláv válságtól eltekintve) mondott kontinens jellegét. A felszín alatti sérelmek felkorbácsolása után, igen könnyen össze tudják ugrasztani az itt élő népeket azok, akik az igazságot, szerénységet nem ismerő magabiztossággal a saját zsebükben lévőként kezelik. Az indulatoktól túlfűtöttek összetörik Európa értékeit, lemészároltatják egymás fiait. S amikor a vérgőzös gyűlöletet felváltja a szenvedés elkezdhetünk újra építkezni a romok ormán. Nem Metrót, hidakat, főtereket mint most, hanem árvaházakat, rokkant menhelyeket, és katonatemetőket mint 18 és 45 után.
Amennyiben ez a legrosszabb forgatókönyv nem válik valóra, még akkor is van mitől félünk. Az egyesülési folyamat megállításával Európa elveszíti a világban korábban megszerzett offenzív jellegét? A több mint egymilliárd lakosú Kína, India, és a legnagyobb gazdaságként szereplő USA valamint az egyre erősebben kardcsörgető Oroszország mellett a nacionalista kisállamokra szakadozott Európa hosszútávon csak szolgáló szerepet játszhat. Már latin Amerikában is elindult, sőt Afrikában is vannak jelei az integrációnak, és a világi folyamatokhoz való alkalmazkodásnak. Európa pedig múltba tekintő módon, tagországai régi nagyságára visszatekintgetve nacionalista nemzetállamokba farol vissza? Ebben a globális, ezernyi kihívásokkal terhelt világban mi európaiak, a bukott nacionalizmusba irányítjuk szekerünk rúdját? Tényleg ezt akarjuk jussként unokáinknak, ükunokáinknak örökül hagynia következő évszázadra?
A britek borsot törhetnek az unió orra alá. Az írek, skótok kellemetlenkedhetnek az angolokkal. A franciák, németek eljátszhatják a sértődöttet az angoloknak. A visegrádiak piszkálgathatják a németeket. Mi magyarok ingerkedhetünk a nem létező kultúrfölény alapján az összes szomszédunkkal. A déliek dacolhatnak az északiakkal! Mindenki fenyegethet mindenkit azzal, hogy felrúgja a szövetséget egészen addig, amíg azt nem veszi észre, hogy a félmilliárd lakosú unió el nem indult a szakadékban lefelé. Az pedig már egy olyan tehetetlen tömeg, amit megállítani nem tud senki.
A problémákat akkor lehet megoldani, amikor még kicsik! A felduzzasztott, a generált problémák egy idő után önjárókká válnak és kicsúsznak minden ellenőrzés alól. A vezető dolga, hogy időben megállítsa a rossz folyamatokat. A nép felelőssége, hogy kit enged a vezetés közelébe, mert a választó viseli szavazata következményeit!
