„Mindig a leggyengébbeket rúgja meg a kormány, azok már nem tudnak pofázni” – kommentálta egyik olvasónk az új rákterápiák támogatási visszásságairól szóló cikket. Ebben arról írtunk, hiába ajánl az egészségbiztosító 18 új gyógyszert a daganatos betegek gyógyításához, a kormányzati bürokrácia döntésképtelen. Csak külön eljárással, egyedi méltányosság keretében engedélyezi a gyógyszer használatát. Ha engedélyezi. És ekkor is óriási időveszteséget okozva. Ha lenne döntés a finanszírozásról, akkor mindenki automatikusan megkaphatná ezeket a terápiákat, akinek szüksége van rájuk. Ezek a gyógyszerek életet menthetnek.
De ilyen döntés nincs, ezért az orvos
kérvényt ír, leleteket gyűjt, borítékol, postáz és küzd. Évente átlagosan 5000 beteg tízezer kérvényéről dönt alig több mint fél tucat orvos, gyógyszerész és más szakember. Hogy miként születik meg a döntés életről-halálról, az ő titkuk.
Ha az adott súlyosságú rákra van támogatott készítmény, megtagadják az új gyógyszer engedélyezését. Akkor is ezt teszik, ha ez a támogatott terápia az adott betegnek nem jó, nem reagál rá. S ha valaki meg is kapja az engedélyt, azt háromhavonta meg kell újítania. Minden kezdődik elölről.
Az Egyesült Államokban 2000 és 2009 között 13,8 százalékkal csökkent a rákhalálozás. Ez nagyobbrészt az új gyógyszerek, emellett pedig még a képalkotó-diagnosztika fejlődésének köszönhető. Hasonló hazai adatot nem ismerünk. Azt viszont tudjuk, hogy az Európai Unió országai közül Magyarországon a legmagasabb a rák okozta halálozás. Az uniós országokban 100 ezer emberre 67 ilyen halálozás jut, nálunk 122.
Az egyik legfontosabb ok könnyen felismerhető: az Ernst&Young 30 innovatív (új) orvossághoz való hozzáférését mérte fel és úgy találta, hogy 2015-ben Magyarország e tekintetben az utolsó előtti helyen áll az európai országok között. A vizsgált 30 hatóanyagból nálunk csak 14 támogatott. S ugyan több is elérhető az említett méltányossági kérelemmel, de a hosszas ügyintézés és a terápiás alkalmazások szűkítése miatt nagyságrendekkel kevesebb beteg számára, mint más országokban.
Mondhatnánk, hogy ennek is a pénz az oka. Kis ország, kis közpénz. Ennyi jut, ezért bürokratikus eszközökkel korlátozzák a hozzáférést.
Csakhogy van itt valami más is. A szakmai álláspontot képviselő OEP szerint az orvosságok befogadása orvosi és gyógyszer-gazdaságossági szempontból is indokolt lenne. A szakmai lépést a politika mégsem engedélyezi. Szükség lenne a szaktárca mellett a gazdasági minisztérium jóváhagyására is. Erre hiába várnak. Attól kell tartani, hogy nem a szegénység, hanem valami más a baj. Az egészségügyi háttérintézmények jó ideje szorgalmazott, de elhúzódó fölszámolásának egy fontos következménye. Amíg például az OEP különálló szakmai intézmény, addig legalább értesülhetünk arról, hogy mit szabotál el a politika. Ha az ilyen kis szakmai szigeteket végképp bedarálják a minisztériumok politikai gépezetébe, még ennyi panaszkodó, tiltakozó hang sem fog kiszűrődni.
Nyilván azt sem kell magyarázni, hogy ilyen körülmények között a javaslattevők miért nem szorgalmazták hangosan a 18 új gyógyszerről való döntést az elmúlt fél évben. Ki is merne nyíltan szót emelni, amikor a saját intézménye felszámolásáról sem tud semmit azon túl, hogy sorsa a politika kényétől-kedvétől függ. Mint a betegeké a daganatos sejtek korántsem optimálisan féken tartott agresszivitásáról.
Forrás: Danó Anna (Népszabadság)
