Megyesi Gusztáv temetése 2017. január 5-én, csütörtökön, 14 óra 45 perckor lesz az Óbudai temetőben. Megyesi Gusztávot az Élet és Irodalom valamint a Hócipő saját halottjának tekinti. 

A 66 éves korában elhunyt újságíróra emlékezve közöljük egyik publicisztikáját, amelyik a Népszabadságban 2014. február 22-én jelent meg:

Azt olvasni a Csepelhirek.hu portálon, hogy Németh Szilárd, a kormány rezsibiztosa, egyszersmind Csepel polgármestere drasztikusan megemelte az önkormányzati lakások bérét.

Minden olyan háztartásban, ahol 75 ezer forintnál nagyobb az egy főre jutó jövedelem, minimum a felével nőtt a lakbér. Egy ötven négyzetméteren élő nyugdíjas házaspár mondja, hogy miközben a férfinak 116 ezer forint, az asszonynak 103 ezer forint a nyugdíja, a 20 ezer forintos lakbérüket 40 ezerre emelték, a polgármesteri besorolás szerint ugyanis gazdagnak számítanak.

Azért ez nem akármilyen teljesítmény. Hogyan csinálja ezt Németh Szilárd rezsibiztos és polgármester? Az egyik énje az életét adná azért, hogy

Magyarországon egyáltalán ne legyen semmilyen rezsi, s minden olyan energiaszolgáltatót, amely nem képes költségmentesen energiát szolgáltatni, önnön kezével likvidálna, erre fel a másik énje akkorát emel a rezsin, hogy az már szinte mészárlásnak tekinthető.

Mi a titka? A jó munkabeosztás? Hogy reggel csökkentek, délután emelek? 

És nincs emiatt lelkifurdalása? – kérdezhetnénk, már ha ez egyáltalán probléma nála, elvégre az emlékezet nagyon is véges, viharos időket élünk; ki a csoda emlékszik már arra délután, hogy mit csökkentett délelőtt? Ez itt egy kormányzati szintű Jekyll&Hyde-problematika.

Jellemző, hogy a Csepelhirek.hu-n már januárban össztüzet nyitottak a polgármesterre, köztük fideszes aktivisták is, akik a következőket írták: „Amióta nagy ember lett, még jobban elszaladt vele a ló. Észre sem veszi, hogy a párt is hülyét csinált belőle ezzel a rezsibiztossággal: kiderült, hogy nem ért semmihez, dolgozni, teljesíteni nem tud. De itt, Csepelen mindenkit félreállított a pártban, aki egy kicsit is okosabb volt, mint ő.”

Meg kell mondani, ez a hang nem méltó Csepelhez. A dialektika ismer olyan eseteket (de hiszen épp erre épül), hogy valaki egyszerre csökkent és emel 

egyet a rezsin, van is csökkentés meg nincs is, ellentétek egysége és harca, hol van az megírva, hogy egy rezsicsökkentési biztosnak állandóan csak csökkentenie kell a rezsit; ne skatulyázzuk már be az embereket. Ezért hiba butának mondani a polgármestert.

Szimpla, hétköznapokra srófolt aggyal, persze, azt gondolná a nem csepeli ember, hogy Németh polgármester és rezsibiztos előbb-utóbb meghasonlik önmagával, a kormánybiztos minimum feljelenti a polgármestert, netán felszabadító hadsereget küld a rezsiellenség felszámolására, megmutatva, mi a magyarok istene.

Továbbá, hogy Csepel sem tűr tovább, hiszen Csepel ennél vészterhesebb időkben se tűrt, igaz, ma nincs Váci út, ami felelne neki, mert ott is rezsit csökkentenek, de azért, hogy ennyire ne legyen semmi, legfeljebb néhány, jól odamondó cikk meg pár név nélküli komment, nem gondoltuk volna. Annyit 

azért elvártunk volna, hogy ha nem is az utcára, de a lépcsőházba vonul Csepel népe, s legalább kicserélteti a közös képviselővel a törvény által előírt rezsihirdetményt egy újra, miszerint „ebben a házban a rezsicsökkentésnek köszönhetően az egy lakásra jutó rezsi mínusz 20 ezer forinttal csökkent”, hogy legalább valami nyom maradjon a lakók után, lássa az utókor, hogy nem hagyták magukat lóvá tenni, megpróbálták, amit lehetett.

Aki pedig mélyrehatóan kívánja megismerni Németh rezsibiztos-polgármester lelki- és gondolatvilágát, sikereinek további titkát, kattintson rá az Index.hu-n Jenei Miklós és Spirk József portréinterjújára, meg fog érteni mindent. A rezsibiztosi vallomás címe: „Egyszerű vagyok, de én hiszek benne.”