Mert a múlt átka még itt ragadt.
Ha ezerannyi lenne is a rom,
Mind eltűnik, jön már a nap,
Munkára, harcra hív ma minket,
Életünknek új értelmet ád.
Milliók ajka zengi bízón,
Hogy éljen a Köztársaság! 

(Részlet a Köztársaság indulójából)

A nemzetgyűlés hetvenegy éve, 1946. január 31-én fogadta el és hirdette ki a Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. törvényt, létrehozva a második Magyar Köztársaságot, amelyet február 1-jén kiáltottak ki.

Magyarország államformája évszázadokon át királyság volt. Az államforma először az őszirózsás forradalom után lett köztársaság:

a Magyar Nemzeti Tanács 1918. november 16-án kihirdetett néphatározata értelmében a királyságot a független és önálló népköztársaság váltotta fel. 1919. március 21-én kiáltották ki a proletárdiktatúrát hirdető Tanácsköztársaságot, amely augusztus 1-jéig létezett.

A második világháborút követően ismét felvetődött az államforma megváltoztatása, az 1918 óta gyakorlatilag csak formálisan létező királyság megszüntetése. Elsőként a szociáldemokrata párt iktatta programjába 1945. augusztus 18-20-án tartott kongresszusán a köztársaság (az 1918-ban használatos elnevezéssel: a népköztársaság) megteremtését, amit a párt az 1945. novemberi 4-i választások után az új nemzetgyűlésben is elsőként vetett fel. Hamarosan az összes párt felsorakozott a köztársasági berendezkedés eszméje mögé, jóllehet a Független Kisgazdapártban (FKgP) többen azt szorgalmazták, hogy a békekötés után népszavazás döntsön az államformáról. A javaslat ellen csak a legitimista Mindszenty József hercegprímás és a Katolikus Püspöki Kar tiltakozott, a döntés elhalasztását kérve.

Az is eldőlt, hogy a köztársasági elnöki tisztségre csak a kisgazda kormányfő, Tildy Zoltán személye jöhet szóba. A nemzetgyűlésben megszerzett többsége alapján a köztársasági elnöki szék mindenképpen az FKgP-t illette. Tildyt támogatták a kommunisták és a Nemzeti Parasztpárt (NPP) is, majd beálltak mögé a szociáldemokraták is, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy eredeti jelöltjüket, az emigrációban élő Károlyi Mihályt, Magyarország első köztársasági elnökét a többi párt nem fogadja el.

A Nemzetgyűlés január 31-én szavazta meg az 1946. évi I. törvénycikket, amelynek preambuluma kinyilvánította: "Magyarországon 1918. november 13-án megszűnt a királyi hatalom gyakorlása. A nemzet visszanyerte önrendelkezési jogát. Négyszáz esztendős harc, az ónodi gyűlés, az 1849-es debreceni határozat, két forradalom kísérlete és az ezt követő elnyomatás után a magyar nép újra szabadon határozhat államformájáról. Az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog alapján megválasztott Nemzetgyűlés most a magyar nép nevében és megbízásából megalkotja azt az államformát, amely a nemzet akaratának és érdekeinek legjobban megfelel: a magyar köztársaságot." A törvény a hatalmi ágak elválasztásának klasszikus elvét követte. A négy évre választott és egyszer újraválasztható elnök a nemzetgyűlés által hozott törvényeket megfontolásra egyszer visszaküldhette, de a hozzá másodízben áttett törvényeket köteles volt kihirdetni; minden intézkedését a miniszterelnök vagy a felelős miniszter ellenjegyzéséhez kötötték.

A törvény kihirdetése után, 1946. február 1-jén a nemzetgyűlés közfelkiáltással Tildy Zoltánt választotta meg a második köztársaság első elnökévé. Ezt a napot az egész országban megünnepelték, a településeket fellobogózták, több városban munkaszünetet rendeltek el, országszerte díszsortüzek dördültek el. A fővárosban 12 órakor bezártak az üzletek, a színházakat és a mozikat este ingyen lehetett látogatni, a színészek lemondtak fellépti díjukról.

Budapest lakosságát délután két órára a Kossuth térre hívták, ahol a kisgazda Nagy Ferenc, február 4-től Tildy utóda a miniszterelnöki tisztségben, felolvasta a törvény szövegét, hangsúlyozva: a magyar nemzet történelme során még soha nem iktatott be nagyobb jelentőségű törvényt. Ezután Tildy Zoltán immár köztársasági elnökként méltatta a fiatal magyar demokrácia eredményeit. Az Operaházban este Erkel Bánk bánjával köszöntötték a Magyar Köztársaságot, a díszelőadáson megjelentek a közjogi méltóságok, a kormány tagjai, a politikai és társadalmi közélet jeles személyiségei is.

A második Magyar Köztársaság három és fél évig létezett, az 1949. évi XX. törvény a Magyar Népköztársaság alkotmányáról szovjet mintájú kommunista berendezkedést vezetett be.

A harmadik, a rendszerváltás idején megszületett Magyar Köztársaságot 1989. október 23-án kiáltották ki.

A 2012. január 1-jén hatályba lépett fideszes Alaptörvény szerint hazánk neve már nem Magyar Köztársaság, hanem Magyarország, de az államformája még köztársaság...