Lázár János Hódmezővásárhelyen nekiment a kommunistáknak! Mármint azoknak a ma élő embereknek, akik korábban az MSZMP, vagy annak ifjúsági szervezetének, a KISZ-nek tagjai voltak.
Csak így cuzámmen egybefogta őket, és lekommunistázta mindegyiket.
Fontos ezzel a vezetői viselkedésmóddal foglalkozni. A természet rendje szerint az eltelt 27 évben nagyon csökkent azoknak a száma, akik a rendszerváltás előtt párttagok voltak. Egyre kevesebben vannak jelen a magyar közéletben. Akik vezetők, sőt felső vezetők voltak, azok meg már alig találhatók. Ez fontos Lázár szempontjából, mert eddig se mersze, se tehetsége nem volt ahhoz, hogy nekimenjen ennek a néprétegnek.
Régen, Rapcsák árnyékában sunyin várta az asztalról lehulló morzsákat. Akkor nem érezte fontosnak, hogy rátámadjon a kommunistákra, amikor ura a kommunisták legbelső embereként keverte a lapokat ott, ahová őt még kibicelni sem engedték. Most is azért támadta meg ezeket az embereket, mert
azt hiszi, meggyengültek! Megritkultak, kollaboráltak, vagy csak megundorodtak és hátat fordítottak a politikának.
Lázár, a kommunisták által képviselt eszmét tartja a magára nézve igen veszélyesnek!
Ez az eszme pedig az emberek egyenlőségének az eszméje!
Ettől az eszmétől fél, retteg Lázár János! Fél, hogy az ő és társai által kreált illiberális rendszerben olyan nagyra nő a szegénységben, és mélyszegénységben élők száma, hogy az már elérheti a kritikus tömeget. Ez a kritikus tömeg pedig, ha rálel, és megszeret egy régi eszmét, ami egységbe forrasztaná őket, olyan nagy ramazúrit csinálhat, amilyent már párszor a húszadik században, Európában megtett. Ebben a zűrzavarban pedig elsősorban azoknak kell félniük, akik a közösség fazekából annyit kiloptak, hogy már nem tudják mire költeni a pénzüket. Már nem csak maguknak, hanem csecsemőkorú gyermekeiknek is dáriuszi gazdagságot teremtettek. Úgy lettek gazdagok, hogy közben emberek millióit tették földönfutóvá. Elvették (eladták) munkahelyeiket, lerombolták iskoláik, kórházaik funkcionális rendszerét, hogy sem fizikailag, sem szellemileg ne legyenek képesek erőssé válni. Elvették vagyonukat, földjeiket és más megélhetési lehetőségeiket. Helyette a megosztottságot és a gyűlöletet adták cserébe!
Lázár tudja, hogy csak addig élhet nyugodtan összeharácsolt vagyona tetején, ameddig a szegény, a másik szegény gyűlölésével, és utálatával van elfoglalva. A nincstelen ugyanis egyedül gyenge, de, ha milliomok összefognak, nagy bajba hozhatják a Lázár féléket. Nehezen lehetne megmagyarázni, hogy mit is jelen az a gőgös kijelentése, hogy „akinek semmije nincs, az annyit is ér!” Mert Lázár János, Szíjártó Péter, Németh Szilárd és a Fidesz elit legfelső rétege a társadalom legalján lévőktől, a szegényektől fél egyedül! Nem Brüsszeltől, nem Washingtontól, hanem a nincstelentől. Félelmük táplálja mérhetetlen, és sokszor esztelen agressziót vált ki. Amikor Lázár a kommunistáktól beszél, a terrorral kormányzókra gondol: azokra, akik a kommunizmus tudományosan kidolgozott és felépített eszméjét meggyalázták, és diktatúrává silányították. A Szamuelyikre, a Rákosikra, a Péter Gáborokra! És, már nem csak a félelem munkál bennük, hanem az irántuk megnyilvánuló irigykedő tisztelet is! Mert az az agresszió, amit azok a beteg elmék létrehoztak, és működtettek ebben az országban, az tetszik nekik.
Ne gondolja senki, hogy a lázári agresszió egyszerű dühkitörés. Ez a vágyak szavakban való megjelenése. Azt a vágyat is jelezheti, hogy a diktatúrák táboraiba eltakaríthassák azokat, akik zavarják a köreiket, és akik útjában vannak a gazdagságuknak. A folyamatot az általuk kommunistának mondott ellenzékiekkel kezdik, de mint ahogy Németh Szilárd korrigált („azt, hogy ki a kommunista, azt ők mondják meg”) még betartják a fokozatosság elvét! A dolog természetes önfejlődése és a lazaránusok megerősödése folytán azonban, igen hamar eljutnak a saját berkeikben lévő riválisaikhoz is. Lehet, hogy ez a lázári, némethi kommunistázás valójában Orbánnak, Kövérnek, Matolcsinak, Pintérnek is szólt?
A palotában Lázár megvillantotta a hosszú kések pengéit?
Horváth Gyula
Forrás: Facebook
