Kegyelemkenyér: ez Moldova György új könyvének a címe, amelyben az író, a tőle megszokott szociográfiák receptje szerint beszélget a városok lakóival, vezetőkkel és régi ismerőseivel arról, hogy milyen most az élet Magyarországon. A kép, amit a könyv elénk tár, kétségbeejtő.

Hódmezővásárhellyel kezdődik a mű, ahol annakidején óriási ipari üzemek voltak, nagy állami gazdaságok és több tucat téesz. Lesöpörték mind a térképről – mondta az ATV Egyenes Beszéd című műsorában Moldova György.  Az író érdeklődött Hódmezővásárhely polgármesternél, hogy mivel készülnek fellendíteni a várost, és megdöbbenve hallotta, hogy az úszóturizmussal. Elképedve emlékezett a műsorban az író, hogy 

a polgármester arra készül, hogy az uszodába majd jönnek a turisták, és abból tartják el a 36 ezres várost.

Moldova hagyományosan meg szokta kérdezni a városok vezetőit, hogy hányan vannak a szegények a településen, de most nem kapott választ erre  a polgármesterektől. “Hiába kérdeztem a szegények számáról, nem tudtak válaszolni” – mondta.

Bánya: amit mindig beígérnek

Természetesen felkereste azokat a színhelyeket, amelyekről korábbi könyveiben is beszámolt. Ellátogatott Ózdra, Komlóra és még lesújtóbbnak találta a képet, mint amilyennek évtizedekkel korábban ábrázolta. Arra is felfigyelt, hogy a bányászvárosokban minden választás előtt beígérik a bányák újranyitását. Most is ezt tapasztalta, persze aztán nem történik semmi.

Komlón a szocialisták és a Fidesz felelősségét egyformának látta a bányák bezárásában.

„Minden aknatornyot kivágtak. Kimentem a hegyre, egy lepattant téglasarok, annyi nem maradt a bányákból” – fogalmazott. Majd felidézte az egyik kísérője mondatát: “látod azt a nagy fát, ott ásták el az utolsó bányász talicskát. 13 ezer ember került az utcára. Hazamentek parasztizálni” – mesélte az író. Moldova szerint Pécs ötvenezer lakost veszett el. Megszűntek a szállodák, a kemping, a vidámpark, parkoló van a házak helyén – így látja most Moldova György. A Király utcán, a pincérek állnak az utcán, nincs vendég, aki bemenne – idézte fel az utolsó pécsi élményét.

Ki foglalkozik az emberekkel?

“Belehalok” – válaszolta Moldova a kérdésre, hogy mit érez írás közben. Nekem ez nem álca, nem politikai magatartás, amikor összeszedem a tényeket és leírom a valóságot. Szeretem őket, és ők is szeretnek engem. Orbánt húsz ember várta Salgótarjánban engem pedig 150. Arról is beszélt az Egyenes Beszédben az író, hogy miként tekint a hivatására:

“Nem tudok asztalt faragni, nem tudok jól mozdonyt vezetni, az én dolgom pedig, hogy elmondjam az embereknek, hogy mi van ma itt.

Legalább tudhassák, hogy mi van, mert fogalmuk sincs az egészről. Ehhez pedig kérdezni kell rengeteget. Például, hogy mi a legnagyobb gond” - mondta. Az író szeirnt az emberek legnagyobb baja, hogy senki nem törődik velük.

Ott van Ózd, 30 ezer kohász és bányász vált munkanélkülivé. Moldova itt is megkérdezte a polgármestert, hogy mi a távlat a városban. Azt a választ kapta, hogy lovashintó járatokat indítanak majd a hegybe, és ahol megáll ott lesz a vendéglő. A beszélgetésből kiderült, hogy lesz még két kötet. A harmadik szól majd Budapestről.

atv.hu