A fideszes agressziót nem az érzelmek, hanem a hideg számítás vezérli.

Amikor a miniszterelnök csicskázza riválisát, barátja pedig a sajtóban válogatott szitkokkal illeti a Fidesz aktuális ellenfelét; amikor a »hazaáruló« jelző használata a napi rutin részévé válik; amikor a kormánypárti bulvármédia rááll a családtagokra; vagy amikor a kormánypárt alelnöke leügynöközi az inzultált ellenzéki újságírót – az mind-mind világos üzenetet közvetít felülről.

Aki nincs velük, ellenség, vele szemben bármilyen eszköz megengedett. Ami viszont fent a gyűlölet imitációja – dehogyis akar Bayer Zsolt szétverni bárkit is –, lent, a »hasznos idióták« világában valódi indulattá válik. És így lassan a fizikai erőszak elutasításának konszenzusa is szétporlad, miközben a leggátlástalanabb uszító is kész azonnal

felvenni a mártírpózt, ha valaki felül a provokációjának.

Hogy mindennek mi a célja? Nem egy bonyolult feladvány: a figyelem elterelése, az ellenfél heccelése, a hívek egyben tartása, a többiek megfélemlítése vagy apátiába taszítása. Amíg ez a politika sikerrel kecsegtet, mert hat a háborús retorika, amíg sokan hajlandók részt venni ebben a játékban, miért is hallgatna Orbán Viktor Áder János szavára?

Forrás: Szerető Szabolcs (Magyar Nemzet)