"...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól." (John Done)

Péntek délelőtt, sok régi ismerős, munkatárs és barát részvéte mellet, és nevükben, elbúcsúztam Tóth Endrétől! - írja Facebook oldalán Horváth Gyula. Szavait változtatás nélkül közöljük:

Elment egy jó ember, és mi újra kevesebbek lettünk!
Nem elsősorban számban, hanem tartalomban, bizonyosságban, magabiztosságban.
Tóth Endre ravatalánál, egy olyan embertől búcsúzunk, aki tartóoszlopa volt annak a barátságnak, ami évtizedek óta összetartotta azokat, akik becsületükkel, munkájukkal, szorgalmukkal akartak tenni azért a közösségért, amivel ifjú korukban sorsközösséget vállaltak.

Endre megvívta utolsó csatáját, legyűrte őt a betegség és a fájdalom. Elment, és itt hagyott bennünket. Távozásával sok emberi értéket, figyelmességet, és szeretetet vitt magával.
Egy jó ember távozása, azért is fáj, mert kiszakít valamit az itt maradottak lelkéből.
Űrt hagy maga után, amit

nem tudunk pótolni.

Tóth Endre nagy veszteség mindazoknak, akik ismerték, és szerették. Ő is tipikus csepeli volt! Gyári ember! És amikor a gyárunkat elvették, megmaradt az emlék, és az, amit az évtizedek mindannyiunkkal megtanítottak. Endre, tenni akarását a csepeliek szolgálatával, és a birkózás szervezésével folytatta.

Kéményeink több mint két évtizede nem füstölnek, gépeink nem dohognak, és nincsenek a munkában megfáradt emberek a gyári udvaron. De nincsenek olyan számban lelkes emberek a sportpályákon, és a lelátókon sem, mint annak idején. Nem divat már a másik ember bíztatása, küzdelmének elismerése, sikereinek ünneplése. Az önzés győzedelmeskedett!

A mostaniak értetlenül keresik, hogy mi is a gyári jelenség?
Életvitel, szolidaritás, erkölcsiség, emberi tartás?
Mind ez egységesen és emberséggé összegyúrva!
Endre is a főiskola után a gyárban kezdte életét. Az Acélmű, az Öntöde, majd az ÁFOR voltak munkásságának állomásai. Azok a munkahelyek, ahol minden műszak felelősséget odaadást és figyelmet igényelt. A forró acél, és vas, vagy a robbanó olajok, gázok környezetében nem lehetett hibázni! Nem elsősorban magáért, hanem azért mert a hiba a másik ember életét veszélyeztetve, óriási bajt okozott volna. A dolgozó megérezte, hogy felesőséggel tartozik embertársaiért, és ők felelősséggel vannak iránta. Endre, a csepeli nehéz, izzadtságszagú levegővel szívta magába az évszázad, teremtő emberének tapasztalatait és érzésvilágát. Egyénisége alkalmas volt arra, hogy befogadja, magához ölelje, megszeresse ezt a világot.
És ez a világ visszaölelte Őt! Szerencsét, sikert és boldogságot is adott neki!

A gyár, a kerület és az emberek befogadták Endrét, a kollégát, a sportembert, a barátot! A kemény munka, kemény emberré gyúrta az ifjút, aki idekötötte élete szekerét. Az érzelgősségnek, a siránkozásnak ebben a világban nem volt elismertsége. Itt a szakértelem, a racionális előrelátás, és a józan tettek számítottak csak. Endre pedig megértette, és kitűnően alkalmazta ezeket a követelményeket. Olyan kötelék alakult, aminek csak a halál tudott véget vetni. A gyári emlék is szürkül, ahogy emberei egyre fogynak. Ami nekünk természetes, az a mai ifjúságnak legenda, unalmas emlékezés!

Más világ alakul körülöttünk. Olyan, ahol mások a hangsúlyok! Kihalnak a korábbi érzések, újak jönnek elő. Csorbul a segítőkészség, nő az önzés. Fogy a szeretet, erősödik az ellenségeskedés, és tort ül immár a gyűlölet. Ez betegítette meg, ez tette tönkre Endre életét is.
Nyugodt szava, rekedtes nevetése már csak az égi társaságot segíti.
Pedig hitte, hogy legyőzi a kórt! Még ő vígasztalt, mikor látta kétségbeesett arcomat a rossz hír után. „Ne félj, kijövök belőle!” –mondta! És fegyelmezetten, önuralommal szállt szembe a bajjal. Nem adta fel, ezt a küzdelmet sem. Küzdött a kórral, és küzdött azokkal a nemtelen bántásokkal, amik keserítették életét. Ezt a nagy terhet már az ő óriási szíve sem bírhatta.

Drága Endre Barátom! Nyugodj békében! Emléked bennünk él!

Horváth Gyula búcsúztatója 2017. május 19-én a Csepeli temetőben hangzott el, a 67 éves korában elhunyt Tóth Endre,  Csepel közismert és köztiszteletben álló személyiségének temetési szertartásán.

Forrás: Facebook