Csak semmi közös ülés. Marad az egyes ülés (Kalocsai Imre karikaturája)

- Szét lesztek ültetve - szólt ránk a tanító nénink, ha az óra alatt egymás közt pusmogtunk. Valami ilyesmi lehet az oka, hogy Csepelen, a Sétáló utcában lecserélték a jól bevált rozsdamentes fém padokat, csak egy ember befogadására képes székekre. Egy terebélyesebb személynek székben rekedése lehet.

Gyakorlatilag a Sétáló utcában, ahol a járókelők összefutnak, leülnének beszélgetni, ez most ki van zárva. Vagy átkiabálnak egymásnak, vagy az ülő ismerős mellett strázsálnak, földre téve kosaraikat, bevásárló szatyraikat.

Magyarán, a Sétáló utcai ülőalkalmatosságok nem alkalmasak a közösségi lét alapvető funkciójának betöltésére, egy kis csevegésre, egy kis pihenésre. Gyakorlatilag elszigeteli az embereket, de hiszen Csepel az sziget!

Csak azt tudnám, hogy kinek a fejéből pattant ki ez a lecserélés? Mi játszódhatott a fejében, hogy

ilyen döntést hozott? Egyszerűen, ezzel mi volt a célja? És ki hagyta jóvá? És kinek jó ez?

Csak semmi közös ülés. Marad az egyes ülés. Ha feltételezhetnék némi jó szándékot, emberséget, akkor egy kis szervezéssel, átalakítással  két szék közé még lehetne letenni akár kettőt is ezekből a fém „karfájú” székekből. Hogy ne csak sétáljunk, hanem egymás mellé egy kis székre lecsücsüljünk, akár idősebbek, netán fiatal párok, vagy csak rég nem látott ismerősökként.

Kalocsai Imre cikke és karikaturája