Csepelen semminek sem választották meg 2014-ben Németh Szilárdot. Képviselőnek sem, nemhogy királynak. Kegyelemből, Orbán kegyelméből került a magas polcra meg a magas lóra. Németh azonban már beleélte magát a szerepbe. Megy elől, peckesen, a királyi köpenyben. Pedig csak egy kinevezett pártkatona, akinek „fölvitte az Isten a dolgát”, s az sem érdekli, hogy kilátszik mindene. Eszébe sem jut, hogy mindig az esik a legnagyobbat, aki a legmagasabbról zuhan a mélybe. Elhessenti ezt a gondolatot. Inkább kapaszkodik. A hatalomba és a hatalmaskodókba

„Ez a dolgom, ezért választottak az emberek.” – mondta a Népszava riporterének Németh Szilárd a Fidesz listás parlamenti képviselője. (http://nepszava.hu/cikk/1133996-nemeth-szilard-ezert-valasztottak-az-emberek) Némethet semmire nem választották meg az emberek. Három éve elvesztette az egyéni országgyűlési képviselőválasztást Budapest 17. számú egyéni választókerületében. Pártja – pontosabban Legkedvesebb Vezetője –, listájáról, vigaszágon került, inkább surrant be a parlamentbe. Az autoriter vezetők ugyanis szeretik a szervilis embereket. Németh például Orbánért még

imára is hívta, mozgósította  a csepelieket. Lehet, hogy akkori imafelhívása hatásaként, választókerülete elvesztéséért, még ajándékot is kapott a Kedves Vezetőtől: előbb a birkózók szövetségi elnöki posztját, majd a párt alelnöki feladatkörét.

Azóta, szinte vérszemet kapva, ámokfutásba kezdett. Vesztett politikusból orbánista élmunkás lett. (http://magyarnarancs.hu/belpol/nemeth-szilard-rezsicsokkentesi-elnok-84673) Keze alá – mint annak idején az élmunkások keze alá az előkészített munkadarabokat –, egyre másra rakják az előre megírt, megtanulandó sajtószöveget, majd a hordót, amelyre felállva csak hirdetnie kell az igét. S ő hirdeti. Hordószónokként. Cinikusan: „meg kell érteni, hogy ilyen a közbeszéd Magyarországon.” Természetesen hozzáadva teljes súlyát, egyre kerekebb alkatát, nagyképűségét, szolgalelkűségét és demagógiáját.

És rendületlenül – rezsikommandós múltjából megmaradt eszközökkel –, harcol, támad, sértetten vagdalkozik, hazudik, fenyegetőzik, ügynöközik és belerúg azokba, akiket kenyéradói kijelöltek számára. Nekiment a pedagógusoknak, a civil szervezeteknek, Sorosnak, a CEU-nak, az illiberális médiának, Harcsa Veronikának, a nőknek, mindenkinek, aki nem úgy gondolkodik, minként azt az imádott Vezér kívánja.

Ha már elfogynak az érvei, kommunistázik egyet vagy kirohan. Például mint bizottsági alelnök a bizottsági ülésről. Vagy mint egy király a koronatanács üléséről. Mert ahol lovat érez maga alatt, ott bárki lehet a bizottsági elnök, de mégis csak ő a király.

Néha azonban – mint Pomádé király történetéből tudjuk – néhány bátor, világos leleplező szó is elég hozzá, és kiderül, hogy a király meztelen. Mert Csepelen senki sem választotta meg 2014-ben Németh Szilárdot. Képviselőnek sem, nemhogy királynak. Kegyelemből, Orbán kegyelméből került a magas polcra meg a magas lóra. Németh azonban már beleélte magát a szerepbe. Megy elől, peckesen, a királyi köpenyben. Pedig csak egy kinevezett pártkatona, akinek „fölvitte az Isten a dolgát”, s az sem érdekli, hogy kilátszik mindene. Eszébe sem jut, hogy mindig az esik a legnagyobbat, aki a legmagasabbról zuhan a mélybe. Elhessenti ezt a gondolatot. Inkább kapaszkodik. A hatalomba és a hatalmaskodókba.

V O X