Horváth Gyula szerint igen nagy veszélyt jelent, hogy Csepel mostani vezetői már nem csak a kerületünk jelenét, (reményeik szerin: jövőjét) hanem múltját is irányítani, befolyásolni szeretnék. A legjelentősebb ilyen bumfordi beavatkozás az volt, amikor Csepel újratelepítésének évfordulóját nem a történészek által rögzített 2017-re, hanem azt öt évvel korábbra helyezték.
Ezt követően aztán se szeri, se száma azoknak az intézkedéseknek, amik kerületünk történelmének a szájuk íze szerinti átírásával foglalkozik. A legutóbbi képviselő-testületi ülésen például Borbély Lénárd arról értekezett, hogy a „kommunisták” (értsd, a szocialisták) áthozták a Petőfi szobrot a Petőfi térről, az Áruház térre úgy, hogy ezt az alkotóval nem közölték. (A tény: Az Áruház téri Petőfi szobor soha nem állt a csepeli Petőfi téren)
A legnagyobb baj azzal van:
Németh, Borbély és társaik magukat arra is feljogosítottnak tartják, hogy saját szájuk íze szerint értelmezzék annak a településnek, Csepelnek a történetét, amelyikben csupán pár éve élnek, és ahol sikerük, pártjuk sikerének tudható be. Úgy érzik, hogy hosszú távú beágyazottságukhoz a párt mítoszát kell magukévá tenniük. Ezért van az, hogy kizárólag olyan dolgokra fektetnek hangsúlyt, melyek a megválasztásukhoz szükséges hangulat kedvező befolyásolására alkalmas, és egyáltalán nem a kerület fejődésre való alkalmassá tételére koncentrál.
Annyit megtanultak a történelemből, hogy a népnek kenyér, és cirkusz kell ahhoz, hogy „kedvezően” voksoljon. Mivel kenyeret adni nem tudnak, (mert annak nagy részét lenyúlják, és oda kell adni a pártoligacháknak, meg saját pártkatonáiknak) ezért a cirkusz arányát növelik a végtelenségig. Esetünkben a cirkuszhoz tartozik minden olyan esemény, rendezvény és beruházás, aminek előremutató haszna nincs. Ide sorolhatók azok a kiadások, amelyek a későbbiekben semmilyen hasznot a csepelieknek nem hoznak, semmilyen hozzáadott érték létrehozására nem alkalmasak.
Könnyen belátható ugyanis, hogy a kerületünkben mérhetetlen mértéket öltő, az ideológiájukat igazoló szoborállításnak sem gyakorlati, sem morális haszna nincs. Abból sem lenne haszna a kerületnek, (Németh Szilárd kivételével) ha az olimpiáról éppen kitiltani készülő birkózósportnak akadémiát, és 2+ 2 milliárdért csarnokot építenének. A horribilis összegű és felesleges strand bérlés is annyira veszteséges, hogy egy vezetőváltás után nehezen kerülheti el a hűtlen kezelés vizsgálatát. De, a luxus játszóterek, és a „csókos” nyugdíjasok éves hajóztatása, is mind olyan kiadás, melyből az utánunk jövő nemzedék semmit sem fog látni.
Az ilyen felelőtlen és rövidlátó vezetésnek az lesz a következménye, hogy Csepel nem felzárkózni, hanem lemaradni fog a budapesti kerületek versenyében még akkor is, ha tradíciói, és társadalmi, földrajzi esélyei jobbak társaiénál. Könnyű belátni, hogy azoknak, akik kedvezményezettjei az intézkedéseknek, örömöt okoz a „gondoskodás”. De nézzük meg, hogy mennyire örül majd ugyanez a delikvens akkor, amikor az életéért küzdő mentősök, a Corvin csomópontban, vagy a Gubacsinál. 10-30 percet állnak vele (vagy ennyi idővel kerülnek) azért, hogy megfelelő klinikai ellátáshoz jusson, akkor, amikor minden perc számít!
Nem biztos, hogy ugyanez az ember nem szentségel a szocik által felújított szakorvosi rendelőben akkor, amikor napokig kell szenvednie, mert az állami és az önkormányzati kasszából nem telik orvosra, szakszemélyzetre, de műszerekre sem, ahhoz, hogy ellássák. A szűréseket annyira ellehetetlenítették, hogy a csepeliek már régen leszoktak arról, hogy fél és két éves várólisták sorát kivárják. (Inkább csendesen meghalnak.) Persze biztonsági őr minden korábbinál nagyobb számban rendelkezésre áll azért, ha kell, legyen aki kicsavarja, hátraszorítja, vagy a hajánál fogva földre rántja, közben pedig jól megrugdossa a rászorulót.
Így lehet sikeresen tönkretenni egy jobb sorsra érdemes kerületet! Csepel egyes területei mostanra éppen olyanná váltak, mint amilyenek száz évvel ezelőtt voltak. Háros teli van építési engedély nélküli bádogviskókkal, akkor, amikor Szigetszentmiklós szárnyal, és nem tudja mire költse a hozzá települt vállalkozások adóját. A szigetcsúcs szemetes és elhanyagolt. Nincstelenek, és hajléktalanok tanyája. A gyártelepek, az Ófalu meg a Szabótelep a nyomor és rendezetlenség fellegvára. Míg a szomszéd kerületekban, Ferencvárosban és Pesterzsébeten fejlődik és virágzik a város. Budafok pedig az elit kerületek közé tornázta fel magát, és további fejlődését már csak a csepeli látkép visszataszító volta korlátozza.
Nem várható, hogy azok megváltozzanak, akik azért jöttek, hogy pecsenyéjüket megsüssék, de igenis elvárható azoktól akik itt élnek és dolgoznak, hogy felmérjék azt hogy mit kaptak, és összehasonlítsák azzal amit kaphattak volna akkor, ha hozzáértő velük együtt érző vezetőket választanak.
Forrás: HORVÁTH GYULA facebook bejegyzése
