Hát, igen, kedves megőszült és elhízott, egykor fiatal, liberális demokrata, mára illiberális hazugsággyáros, igen, Viktor, rólad beszélek:

ez már a kutyaszorító.

Tudom, Habony már agyal, teljes erőbedobással dolgozik a „kidumálunk mindent” fedőnevű manufaktúra, előszelét már megkaptuk a baltás gyilkos és a hétmillió dolláros „hálapénz” (vesztegetési pénz?) kapcsán, s nem volt igazán meggyőző, amit Szijjártó (magyarázkodó és kiosztó miniszter) erről mondott.

Hiszem, ha akarom, de tudod mit? Nem akarom. Már csak azért sem, mert a cél is ez volt:

elhitetni, hogy a hétmillió dollárnak semmi köze az azeri baltás gyilkos kiadásához.

Arra, hogy mi lett azzal a hétmillióval, egyáltalán, hova és kihez került, természetesen nincs válasz; annyit tudunk, hogy

egy befolyásos azeri politikus fiának a Magyarországon nyitott számlájára. Arra sincs válasz, kérdés sem volt talán, hogy ez a távoli rokon (tudod, azer, magyar mind jó barát, együtt mulat, issza borát, vagy csak simán kollaborált) mi a túrónak nyitott itt számlát, ha pedig ez mindegy, akkor miért pont akkor, amikor azt a baltás gyilkost kiadtátok.

Hát, Viktor, bármily kínos is bevallani, okkal néztek baleknak, hülyének bennünket, mert

mi alapból hülyék vagyunk, idióták,

akik eleve fölkészületlenül és tájékozatlanul állunk különféle jelenségek, történetek és események előtt (ez is a ti bűnötök, a lakájmédiátok úgy hazudik, ahogy csak bír, s azt mondja csak, ami nektek jó és hasznos).

Igen, mi elhisszük (én ugyan nem, de most egészében rólunk, magyar állampolgárokról beszélek, főként a tieidről), hogy van keleti nyitás, meg azer-magyar őseredet, és egymást érik az export-import lehetőségek, meg az azeri és magyar beruházások, és hogy mindezt a magyarság érdekében, Magyarországért teszitek. És boldog mosollyal nézünk benneteket, a Bakuban vendégeskedő kézfogókat, kezeket szorongatókat, az egymásra mosolygó és egymás zsebét kitömő államférfiakat, a mieinket és az övéiket, milyen jó is az, hogy így nyitottunk kelet felé!

Nem sorolom az azeri vesztegetéseket, aki akarja, elolvassa a még létező szabad médiában, de annyit azért megjegyzek:

nem éppen díszes társaságba keveredtetek.

Már az is szégyen, hogy Magyarország is a vesztegetési listán szerepel, az meg kifejezetten blama, hogy olyan magasságban jár az ügy, hogy nem másnak, neked kell tisztázni ezt az egész katyvaszt. Nem lesz könnyű, de ne is legyen,

egyszer jó lenne már látni, hogy nem a kánikula miatt önt el az izzadság.

Nem akarok tippelni, még azt sem szeretném, ha szó érné a nemzet gázszerelőjét, de egyszer tényleg jó lenne már tudni, hogy a megnyert tendereken kívül honnan folyik be az az irdatlan mennyiségű pénz az ő (vagy ki tudja, kinek a) számlájára.

Szóval, kedves megőszült és elhízott, egykor fiatal, liberális demokrata, várom a magyarázkodást.

Persze sokat adnék,

ha ott ülhetnék köztetek, amikor kiagyaljátok a hétmillió dollárról szóló dumátokat.

Mondd, részt vehetnék egy ilyen összejövetelen?

NAGY BANDÓ ANDRÁS (24.hu)