Miután a családtagom is, meg én magam is egész életünkben fizettünk, nem keveset azért, hogy ha valami baj történne, emberhez méltó körülmények közé kerüljünk, úgy tűnik, ez mégsem volt elég. A kiadásaink eddig többmilliós nagyságrendűek. Ki tudja ezt átlagos életkörülmények között kifizetni? Aki nem, haljon meg?– írja Náray Tamás, Magyarország egyik leghíresebb divattervezője a hazai egészségügyben uralkodó állapotokkal szembesülve

Az egyik családtagom egy reggel belépett a fürdőkádba, és hirtelen éles, nyilalló fájdalom hasított a hátába, elvesztette az eszméletét, és többé nem állt fel. A kórházi osztályon, ahová vittük, az egyik nővér erőszakosan bánt vele, rángatta, hogy ne szimuláljon.

Azt mondta, ő tudja, hogy sok idős ember eltúlozza a fájdalmait. Amikor végképp nem bírt mozdulni, akkor tüzetesebben megvizsgálták, és kiderült, hogy eltörött a keresztcsontja. Nővérhiányra hivatkozva bepelenkázták, és katétert tettek bele. Nincs, aki ágytálazza – mondták.

Nem volt más választásunk, ki kellett onnan menekíteni. Sajnos nem lévén egyéb hirtelen megoldás, magánkórházba szállíttattuk. Azonban itt nem volt, csak két hétre hely az előjegyzett műtétek miatt, így tovább kellett mennünk egy másik magánkórházba, de itt is csak egy hetet maradhattunk a krónikus helyhiány miatt. Az állapota javult, így már örültünk, amikor rehabilitációs központba kerülhetett.

Ebben az intézményben, amely nem magánintézmény volt, elkeserítő állapotokat

tapasztaltunk. Magas vérnyomásos betegnek hétvégente nem mértek vérnyomást, nem tájékoztatták arról, hogy milyen gyógyszert szedetnek vele, a fürdetésért könyörögni kellett és fizetni, az ételt pénzért kellett megrendelni, mert amit egyébként adtak, attól még a disznók is elfordultak volna. Ezek után úgy döntöttünk, hogy abban a városban folytatjuk a terápiát, ahol él. Megrendelték ebben az intézményben az elszállítást. Államiból államiba csak így lehet, közölték.

Vákuumágy kellett valóban, s ezt kocsival nem tudtuk volna megoldani. A beteget nem tájékoztatták, hogy mi vár rá. Egy két-három órás útról beszélünk. Délelőtt berakták a mentőkocsiba. Ott derült ki, hogy még két másik kórházból négy helyre további betegeket szállítanak közben. Immáron nyolc órája fekszik most a kocsiban, furikázva, gyógyszer nélkül, fájdalomcsillapítás nélkül, élelem nélkül, víz nélkül és vécézési lehetőség nélkül! Tehetetlen dühöt érzek. Kegyetlen, embertelen, irgalmatlan és végtelenül erodálódott rendszer.

Forrás: ellenszel.hu és nyomtassteis.hu