Érzékenyebb olvasóink kedvéért előre szólok: dicsérni jöttem Orbánt. No, nem könnyű, hisz azért akad vele gond egy s más, és talán talpnyalóhada hozsannaáradatában maga se értékelné szerény jegyzetemet elismerésként.

Nehéz is belekezdeni. Hisz alig lehet élcelődés nélkül elmenni amellett, hogy míg négy éve, tőzsdei csúcsok idején, hisztériázva, 10-25 százalékot nyestek a rezsin, addig a tőzsde ötven százalékos beszakadása már hidegen hagyja őket. Magyarázkodásuk megejtő: a lakosságot nem akarják kitenni az árhullámzásnak. Habonyék ezzel már a Kétfarkú Kutya Párt babérjaira törnek: a NER tiltakozik az árcsökkentések okozta sokk ellen! Nem vitás: egy-egy váratlanul alacsony rezsi szívelégtelenséghez, akár halálhoz is vezethet! De mi átlátunk Soros újabb fondorlatának szitáján! Soha többé rezsicsökkentést!

Azt hiszem, máris letértem a kijelölt útról. Hisz dicsérni jöttem. Úgyhogy azt se szabad meghallanom, hogy

a multik úgymond ezermilliárdot talicskáztak ki 2010 előtt. Többször leírtuk, hogy az érték ennél bizonyosan kisebb, de akármennyit is, a talicskát 2010 óta kamionra cserélték. Orbánék szerint Brüsszel betiltaná a rezsicsökkentést, pedig nem, már csak azért se, mert a mondatnak semmi értelme. Mint ahogy annak se, hogy „meg kell védeni a rezsicsökkentés eredményeit”, értsd: rezsicsökkentés helyett. A visszakézből lesorosbérencezett kérdezőnek azzal szoktak visszavágni, hogy a szocialisták csak emelték a díjakat. Eleve kérdés, ez miben akadályozza őket, de az is tény: Gyurcsányék a piachoz képest messze nem árazták annyival túl a gázárat, amennyivel Orbánék. És ha még hozzáveszem, hogy Németh Szilárd milyen erőbedobással harcolt a rezsiszámla színeiért és betűtípusaiért...

Azt hiszem, meg kell embereljem magam és végre a tárgyra térnem. Az ugyanis, hogy úgymond letörték a luxusprofitot, már alaposabb vizsgálatot igényel. Bár ezt is minden erejükkel igyekeztek nevetségessé tenni. Hisz nyilvánvalóan nem voltak számításaik, bizonyítékaik: egyszerűen azért nyestek a rezsin, hogy csődbe vigyék és így olcsón megvegyék az energiaipart. De a fogaskerekek közé homokszem került. Mintegy mellékesen ugyanis így csak magyar magánvállalkozásokat és önkormányzati közműveket sikerült taccsra tenni. Az energiamultiknak ellenben, tisztelettel, sehogy se akaródzott a tönkremenetel. Ott tehát mégiscsak akadhatott némi tartalék. Igaz, a veszteséges eszközöket átpasszolták az államnak, de ez mindkét félnek jó: Orbánék mondhatják, hogy „visszavettük az energiaipart”, pedig a nyereséges ágak multikézen maradtak, a közössé vált bizniszt viszont már a Fidesz se bántja. Kétségkívül jelentősen javult a magyar árak európai helyezése, ami a külföldi csökkentések révén se romlik nagyon (még ha a Fidesz erről is csak lódít, kamuzik és csúsztat).

Vagyis Orbánék négy éve tényleg letörték a hazai luxusprofitot. Épp ezért megbocsáthatatlan, hogy azóta viszont nem érvényesítik a nemzetközi áresést, ezzel újabb luxusprofitot felhalmozva az energiaszektorban.

Csak már maguknak.

Marnitz István