Fájt már a foguk? Egész éjjel, kibírhatatlanul? Beszűkül a tudat, csak annyi érdekli az embert, hogy megszabaduljon a kíntól, bármi áron. Képzeljék el ugyanezt a hasukban, havonta legalább öt napon keresztül, úgy, hogy nem tudnak kiegyenesedni, dolgozni, társaságba menni, gyereket nevelni, rendet tenni. Ide jutnak azok a nők, akik a hétvégén vészjelzést adó énekesnőhöz hasonlóan az endometriózisnak nevezett nőgyógyászati betegség súlyos változatában szenvednek.

Tolulnak a dühös kérdések: az egészségügyi várólisták őrei és a műtéteket beosztó kórházi csoportok vezetői tényleg azt gondolják, hogy ekkora fájdalommal együtt lehet élni még öt évig? Hogy elfogadható 2017-ben rábökni egy 2022-es időpontra, és azt mondani egy szenvedő betegnek, hogy akkor tudunk segíteni rajtad, s ha ez nem tetszik, menj magánkórházba és fizess milliókat? Tényleg elment az összes szakember ebből az országból, vagy az állítólag soha nem látott mértékű kórházi fejlesztésekből nem futotta elég műtőre?

A NEAK-ra átcímkézett OEP nem fizet eleget egy ilyen műtétért? Az egészségügyi államtitkárság hivatalnokai nem beszélnek a saját népesedési programfelelőseikkel? Hiszen a meddő nők 40 százaléka emiatt a betegség miatt nem szülhet gyereket.

Érdekképviseletük most vasárnap azt írta a közösségi oldalán: tárgyalást kezdtek a humántárcával, hogy vegyék végre komolyan ezt a kórt is, de választási évben megáll az élet, ki tudja, mikor jutnak eredményre.

A döbbenetes műtéti ajánlat addig azt üzeni mindannyiunknak: aki még a betegségével is kilóg a sorból, jobb, ha nem a magyar államnál próbálkozik. Lázár minisztertől 2011 óta tudjuk, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér. A magyar egészségügy nyelvére lefordítva: ha valaki nem tudja összeszedni egy magánklinikai műtétre a milliókat, nyilván nem elég életképes. Nem kéne elhinnünk!

Gulyás Erika