Ferenc pápa augusztusban látogat el Írországba, ám ez a társadalom már teljesen más, mint II. János Pál pápa 1979-es írországi vizitje idején. Amaz után négy évvel módosították az ír alkotmányt oly módon, amely Európa egyik legszigorúbb abortusztörvényét eredményezte: egy nőnek csupán akkor engedélyezték a terhességmegszakítást, ha az élete veszélyben forgott.

A két pápai út között eltelt évtizedekben felnőtt egy generáció, amely kirobbantotta és megnyerte a „csendes forradalmat”: a  népszavazáson a nagy többség az alkotmány nyolcadik módosításának eltörlése, vagyis a választás joga mellett voksolt.

Amikor ismertették az eredményeket, egyesek ünnepeltek, mások keservesen zokogtak, pedig ők is az érvényben lévő szigorú abortusztörvény ellen voksoltak. Nem apadtak a könnyeik, mert ahogy az lenni szokott a forradalmakkal, ez is rengeteg áldozatot követelt. Sokan az életükkel fizettek, mert

az ír orvosok ugyanis megtagadták tőlük az abortusz lehetőségét, mondván, még nem haldokolnak. Ez történt a súlyos beteg Savita Halappanavarral is: végül vérmérgezésben halt meg, 31 évesen.

Ott vannak továbbá azok az áldozatok, akik ugyan nem vesztek oda, de sérültek, hiszen megtagadták tőlük a döntés jogát. Hiába voltak erőszak, vérfertőzés áldozatai, hiába közölték velük, hogy a baba a születése után nem lesz életképes, hiába nem álltak készen az anyaságra. Sokaknak az internetről rendelt, kétes eredetű abortusztabletták jelentették a megoldást, másoknak a száműzetés. A fájdalommal és szégyenkezéssel teli út, többnyire Angliába. A BBC által idézett adatok szerint az elmúlt három évtizedben 170 ezer ír nő hagyta el az országot, hogy külföldön essenek át az abortuszon. Távol az otthonuktól, a szeretteiktől.

Ferenc pápa egy szabadabb, toleránsabb és befogadóbb Írországba érkezik, mint az elődje. 2015-ben népszavazáson voksoltak a melegházasság mellett, három évvel később pedig leszavazták a kegyetlen abortusztörvényt. Ez reményt adhat mindazoknak Európában, akik a maguk csendes forradalmát vívják.

Körösi Ivett (Népszava)