Azzal kellene szembenézni, hogy a magyar szélsőjobb, és lassan a jobbközép is soha nem adta fel Trianon revízióját. Tudjuk, ők is tudják, ez lehetetlen küldetés, mégis szórják a sót a sebbe - elég ránézni a „nagymagyarországos”matricákra az autók hátsó szélvédőjén, hogy lássuk, mennyire. 

Azzal kellene szembenézni, hogy magyar baloldal történelmi hagyományában először negligálta a Trianon kérdést magát is, majd pedig kiszabadulva a proletár internacionalizmus béklyójából a rendszerváltás után sem tudott határainkon kívül rekedt magyarok nemzeti önrendelkezéshez való jogáról érvényes és a jobboldali Trianonozással versenyképes, érzelmi azonosulást lehetővé tévő mondandót kialakítani.

Erre a szembenézésre egyre kevesebb az esély, hisz az országunkban lassan megszűnt az értelmes politikai vita és közbeszéd lehetősége. Savazás van, állami pénzből tolt propaganda. Minden, a magyar társadalom tagjai számára fontos kérdés aszerint lesz beszédtéma ebben a kétharmad által uralt nyilvánosságban, hogy alkalmas-e a Nemzeti Együttműködés rendszerét éltető nemzeti gyűlölködés táplálására.

Most a civilek vannak soron, majd lesznek mások is, épp aktuális bomlasztók, ellenségek. Ha pedig már végképp egymással se állunk már szóba, Trianon még mindig alkalmas lesz arra, hogy a miatta érzett fájdalom milyensége alapján jelöljön ki újabb és újabb ellenségeket, csoportokat a nagy „össznemzeti” centrális erőtér.

Pikó András (Klubrádió)