Civil (nem politikus) ésszel nehéz megérteni, mi baja van Iványi Gáborral (képünkön), illetve a protestáns lelkész egyházával Orbán Viktornak. Hogy baja van velük, azt leginkább onnan tudjuk, hogy a kormány hét éve vegzálja a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget MET), jogsértő módon megvonta tőle az egyházi státuszt, milliárdokkal tartozik az anyagilag mindinkább ellehetetlenülő szervezetnek, és ezen a minősíthetetlen elbánáson még az alkotmánybíróság ítélete ellenére sem hajlandó változtatni. 

Értetlenségünk oka pedig főként az, hogy Iványi szolnoki - csakúgy, mint Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége -, az Orbán-Lévai frigyet egyházi értelemben ő szentesítette, sőt a házaspár első két gyermekét is ő keresztelte meg. Továbbá nem tudunk róla, hogy a lelkész vagy a MET tanítása az elmúlt évtizedekben akár egy jottányit is változott volna (a jóta a héber ábécé legkisebb betűje). Vagyis nem arról van szó, hogy Iványi Gábor kitért volna a hitéből, hanem arról, hogy Orbán Viktor már nem hisz abban, amiben vőlegényként, illetve fiatal házasként még hitt, és most a saját hitehagyását – ha jól értjük – azon az egyházon kívánja leverni, amely talán a legfájóbban emlékezteti őt a saját múltjára.

Lehetséges persze, hogy nem ez a valódi motiváció, bár egy valódi jogállamban nagyon nehéz olyan indokot találni, ami elfogadhatóvá teszi, ha a miniszterelnök fittyet hány az alkotmánybíróság döntésére. A mi kormányfőnk azonban még meg is tetézi: az Európai Parlament szakbizottságának jelentése alapján elég pontosan meghatározható, hogy a MET elleni törvénytelen kormányhadjárat lesz az egyik néven nevezett oka az ún. 7-es cikkely szerinti eljárás elindításának. Végső soron az egyháztól elvont forint milliárdokért elveszett euró milliárdokkal fizethetünk, ami meglehetősen nagy árnak tűnik egy kicsinyes bosszúért. 

Amúgy a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség minden tartalmi és formai kellék szerint keresztény egyház, amit pedig a kormány művel vele, az színtiszta keresztényüldözés – csak hogy értsük, mivel játszanak itt valójában.

Hargitai Miklós (Népszava)