Gyere haza, azután fuss, amerre látsz! Ez is lehetne a külföldön dolgozóknak szóló reklám, ha az igazságot és nem a politikai blöfföt hirdetné a magyar kormányzat. Két informatikus készül most, hogy visszamenjen Londonba. Másfél év hazai kaland után, amire minden odakint megkeresett pénzük ráment. Amit a két jó barát egy kis ABC-be fektetett, hogy inkább itthon építsék a jövőjüket, hiszen fiatalok és családot is jobb lesz itthon alapítani. Normális.
Ami viszont velük, a vállalkozásukkal történt ez már nem. Az aljas és ostoba. A pici üzletet először
az adóhatóság kezdete rendszeresen vegzálni – volt, hogy egy nap kétszer is megjelent egy-egy álcázott ellenőr. Hetente kapták az ilyen–olyan beszámolók, jelentések készítésére felszólító leveleket. Majd a multicégek, a nagy beszállítók kezdték emelni az áraikat, kicsi bolt, kis rendelés, fizessen többet. Az egyik üdítőcég a végén már többért adta nekik az árút, mint amennyiért más, nagyobb boltok azt értékesítik. Ásványvizet pedig csak olyan nagy tételben voltak halandók szállítani, hogy a bejáratot is eltorlaszolták félig a palackok – mondom, pici üzletről van szó, jó, ha 20 négyzetméteres. De volt benne minden, klíma, falba süllyesztett polcrendszer, profi hűtők, szép design – mondom, minden megtakarított pénzüket beforgatták, hogy minden szép és praktikus legyen.
A NAV nyomult, a multik emelték az árakat és akkor jöttek még a lakók is, a szuterén helyiséget birtokló társasház dicső népe. A másfél év éves működés alatt egyre gyarapodtak a feljelentések, hogy miattuk nő a szemétmennyiség a kukákban (fizették), hogy a vásárlók miatt nagy a zaj (belvárosi hely, percenként elzúg egy busz vagy egy teherautó a sok személyautó mellett), és különben is.
Amikor az öt éves szerződés ellenére hirtelen a bérleti díj emelése mellett döntöttek a tulajdonosok, a két férfi feladta. Vissza Londonba. Kemény lesz ott újra kezdeni, de miért maradjanak itthon?
Rózsa Péter (Klubrádió)
