CSEPELIEK ÚJSÁGA

Hírek, tudósítások, tények, vélemények

Durva pofon a csepeli embereknek Csepel fideszes városvezetőitől

2018. október 07. 05:34 - csú

urmanczy_nandor_szobra_a_daru-dombon.jpgA Csepeli önkormányzat finanszírozásában október elsején szobrot avattak báró Urmánczy Nándornak - idézi fel a minapi történéseket Horváth Gyula. Gondolait így folytatja:

Az egykori szemétlerakó helyén kialakított daru dombon Németh Szilárd fideszes honvédelmi államtitkár és Borbély Lénárd polgármester avatóbeszéde után leleplezték a szobrot. Borbély Lénárd polgármester a határon túli Nagyvárad,  „alpolgármesterei” pedig vidéki települések  szülöttei. Nekik Csepel tradíciói nem sokat jelentenek. Németh Szilárd viszont gyerekkora óta csepeli illetékességű. Ezért érezhette, hogy magyarázattal tartozik: vajon annak az embernek, aki soha életében nem járt Csepelen, - ennek a lakosságnak az életvitelét, küzdelmeit, vívódásait sose ismerte, az ipari munkásságot mélyen megvetette - miért is kellett Csepelen szobrot állítani ? Avatóbeszédében Németh kijelentette:

„Urmánczy Nándor gondolatai, megrendítően aktuálisak!” Érdemes utána nézni, a (szintén) Csepeli Önkormányzat pénzén kiadott Urmánczy könyvben, hogy mik is ezek a gondolatok? 

Ezek a gondolatok egyértelműen, a revizionizmus és az irredentizmus.
Németh Szilárdot agresszivitása, önkényeskedése miatt másodszor utálta ki a csepeli választópolgárok sokasága. Vazallusai mégis bent ülnek a vezetői pozíciókban Csepelen. Azért, mert itt is a Fideszt választották többségben az emberek. Ebből következően a hatalomba juttatottak meg legitimnek érzik magukat arra, hogy azt tegyenek, amit akarnak! A jelen példa szerint akár a kerület lakosságának (túlnyomó többséget alkotó, az iparban kenyerüket kereső ősök, bérből és fizetésből élő, dolgozói utódai) ellenében is. 

Az Urmánczy szobor durva pofoncsapása a csepeli embereknek!
Az Urmánczy báró által képviselt revizionizmus és irredentizmus volt az a két legveszélyesebb eszme, ami az országot a második világháborúba sodorta! A második világégés pedig nemhogy az ország területi gyarapodását nem hozta, hanem annak további csökkentését okozta. Lakosságának közel egy tizedének pusztulását követelte. Ezzel a veszteséggel, megint a világ arányaiban legnagyobb áldozatokat hozó országainak sorába „emelték” hazánkat, az akkori vezetők. Nem arról volt szó, hogy történt-e igazságtalanság az első világháborút lezáró verssailles-i békében. Természetesen történt: ezt panaszolják rajtunk kívül a törökök, a görögök, az olaszok a balkáni, a bali államok, a lengyelek, a németek és a többiek. Lehet ezeket az igazságtalanságokat felhánytorgatni, mint köröm alatti tüskét a vérmérgezésig elfertőztetni, de látható, hogy megoldását (katonai) erővel meglelni nem lehet.

Aki az erőszakra alapozott konfliktusélezésben keresi a megoldást, az a háborúban gondolkodik! Urmánczy leplezetlenül erre törekedett.(A mostani Kárpát ukrajnai helyzet is erre hajaz) Mivel a báró 1868-ban született, még úgy ismerte, és hitte, hogy a háborúk lokális jellegűek, és az szinte kizárólag az elnyomott, kisemmizett, becsapott nép fiainak szenvedésére terjed ki. Ők halnak uraikért a frontokon, ők pusztulnak éhen a hátországokban. Az urak meg tisztként, hűbéresként csicskáztatják, halálba küldik, és sarcoltatják őket. Urmánczy azt gondolta, hogy a nagy-Magyarország alaptalan mítosza elegendő métely a népnek ahhoz, hogy az uralkodó osztálynak kikaparja a gesztenyét! Nem volt képes belátni, hogy a modern kor háborúinak pusztításai már nem különböztetik meg az urakat, meg a szolgákat, sőt a győzteseket a vesztesektől sem nagyon.

Már nem csak a paraszt (aki az akkori mondás szerin minden bokorban terem) és proli pusztul, hanem az úr is! A régi értelembe vett születési előjogokkal rendelkező feudális uralkodó osztályok egyszer és mindenkorra megszűntek. Helyüket az ideológiákra épülő rendszerek vették át, ahol a revízió kérdése nem az uralkodók előjogainak, vagyonainak visszaállításáról, hanem népek, nemzetek vadításáról, megszüntetéséről, leigázásáról, elpusztításáról szólt. 

A frontok és a hátországok közötti különbségek eltörpültek. Áldozattá vált mindenki akár harcolt, vagy otthon sanyargott! Szenvedett a vesztes, és szenvedett a győztes is! És ez a háborús helyzet, ez a pusztítási kapacitás, az elmúlt hetvennégy békeév hátterében is tovább sunnyogott előre! Csak arra várt, hogy megfelelő emberek kezébe kerüljön a hatalom ahhoz, hogy felüsse fejét! A mostani magyar rezsimmel, Németh Szilárddal előkerültek a megfelelő figurák! Urmánczy halálos gondolatai valóban megrendítően aktuálisak lettek! Mert senkinek ne legyen kételye: a revizionizmus bűnös feltámasztása nem más, mint a pusztulás gondolatának újbóli piedesztálra helyezése!

Horváth Gyula

Forrás: a szerző Facebook oldala

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr5614282515

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása