A bevándorlás mindenre magyarázatot ad. A hatalom kommunikátorai és propagandistái pár éve felépítették érvrendszerüket, és annyira bevált, hogy nem is tágítanak tőle. Akik bárhonnan jönnek – üldözöttek, menekülők -, azoktól félni kell, az ország védelme ezért mindennél fontosabb, ha pedig valaki bírálni meri ezt a koncepciót, az gonosz és ellenség. Egyszerű formula, gondolkodást sem igényel, és sok embert – választót – meg lehet vele téveszteni.

Ha tehát az Európai Parlament számon kéri, hogyan is kaphatott menedékjogot Magyarországon a volt macedón miniszterelnök, akkor csak elő kell venni a jól bevált frázisokat. Most éppen Kovács Zoltán tette meg. És lényegében mindegy, hogy

mint távozó kormányszóvivő, vagy újdonsült államtitkári minőségében. Hiszen csak megerősítette, amit a főnök egy hete szokásos rádiós szózatában felsorolt. A legfontosabbat ugyan nem említette – hogy tudniillik Nikola Gruevszki „szövetségesünk”, és így jár neki a tisztességes eljárás –, de a többi, érvnek szánt kijelentést felmondta.

Hiába mondják tehát Brüsszelben, hogy a magyar hatóságok eljárásukkal beavatkoztak Macedónia belügyeibe. Ugyancsak fölöslegesen hivatkoznak arra, hogy Gruevszkit korrupció miatt jogerősen kétéves szabadságvesztésre ítélték, tehát ki kellene adni hazájának. Hát ki az az Európai Parlament, hogy megmondja nekünk, mit tegyünk? Ráadásul egy jogi kérdésből politikát csinál. Aminek oka csak az, hogy a volt macedón kormányfő kerítést épített, és megvédte Európát a terrorizmustól és bevándorlástól. Vagyis ugyanazt tette, mint Orbán Viktor. Áldassék mindkettőjük neve.

Így kerek a történet. Gruevszki – aki mint bevándorló kivételnek számít - marad, Orbán még inkább marad. A magyarok pedig megint egyszer megmutatják, hogy ha úgy látják helyesnek, szembeszállnak az egész világgal.