Azt állította Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter (tájékoztatóján), hogy az ismert amerikai kampányszakember, George Birnbaum, aki a közelmúltban elmondta, hogy ő és társa javasolta Sorost mint főellenséget Orbánéknak, nem adott tanácsot sem a kormánynak, sem a kormánypártnak.
Ezzel szemben a tény az, hogy Birnbaum és társa, a már elhunyt Arthur Finkelstein a Századvég cégcsoporton keresztül 2008-tól segítette a Fideszt, Finkelstein pedig Orbán nem-hivatalos tanácsadójával, Habony Árpáddal még közös céget is alapított Londonban. Így aztán nyilván nem a kormány fizette őket közvetlenül, és a tanácsaikat sem formálisan a kormánynak vagy a Fidesznek adták elő, hanem Habonynak vagy a Századvégnek. De a lényeg az, hogy Orbán véletlenül éppen arra járt, meghallotta és megtetszett neki. Ha Móricka élne…
Azt is állította Gulyás Gergely (ugyanott), hogy a közéletben nincs helyük azoknak, akik olyan gyűlölet-bűncselekményt követnek el, mint a Jobbik elnöke. Sneider Tamás évekkel ezelőtt egy mozgáskorlátozott embert bántalmazott annak származása miatt, és a miniszter szerint ez „elrettentő”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Fideszt ez korábban nem rettentette el Sneidertől, akit
2014 májusában a baloldali ellenzék tiltakozása ellenére fideszes szavazatokkal választottak meg az Országgyűlés alelnökévé, holott már akkor is ismert volt, hogy a kilencvenes évek elején, az egri szkinhed-perben elítélték. De úgy látszik, a parlamenti alelnöki poszt csak most lett része a közéletnek.
Azt állította Varga István volt fideszes képviselő, a majdnem ötszáz médiaterméket bekebelező Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány kuratóriumának elnöke (a 24.hu-nak), hogy a helyzet nem kivételes, hiszen a rendszerváltáskor „az akkori 19 megyei lapot átjátszották külföldi kiadóknak, mint például az Axel Springernek, ami igazán nem keresztény, konzervatív értéket képvisel.”
Ezzel szemben a tény az, hogy akkor nem átjátszották az újságokat, mint most, hanem eladták, és nem egy kormány-közeli képződménynek, hanem egy piaci alapon működő tekintélyes cégnek. Az Axel Springerről pedig egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy nem keresztény és konzervatív értékeket képvisel, hiszen legnagyobb újságja, a Bild jobboldali, konzervatív beállítottságú bulvárlap, legismertebb minőségi lapja, a Die Welt pedig szintén jobbközép felfogású. Ha már példákkal dobálódzunk…
Azt is állította Varga (ugyanott), hogy az a kérdés, vajon „a keresztény, nemzeti újságírás nemzetstratégiai cél-e. Ha nem, az Alaptörvényt kérdőjelezzük meg. És nem kell megint törököt kiáltani.”
Ezzel szemben a tény az, hogy az Alaptörvény nem védi a „keresztény, nemzeti újságírást”, ugyanis csak azt mondja ki, hogy „Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége.” Márpedig az alapítvány és orgánumai egyelőre nem tekinthetők állami szervnek. Törököt pedig nem kiált senki – bár Erdogan már a spájzban van –, legföljebb farkast. Az is itt van egyébként a kertek alatt.
Bolgár György (Népszava)
