Orbán és Kövér. Mit művelnek az emberek feje felett?

Azt állította Orbán Viktor (március 15-i ünnepi beszédében, a Nemzeti Múzeumnál), hogy „mi voltunk, akik az Európába indult migránsinváziót megállítottuk.”

Ezzel szemben a tény az, hogy bár 2015. szeptember 15-én a kormány lezárta a magyar-szerb határt, az augusztusi 131 ezerhez képest szeptemberben 164 ezer, októberben pedig 222 ezer menekült érkezett Európába, és még novemberben is többen jöttek, mint augusztusban. Az inváziót a 2016 márciusában Törökországgal aláírt uniós megállapodás állította meg: februárban még

61 ezren keltek át a tengeren, márciusban már csak 37 ezren. Hunyadi Jánost ma Angela Merkelnek hívják.

Azt állította Kövér László, az Országgyűlés elnöke (Vasváron, a 48-as forradalomra emlékezve), hogy a magyarság számára a szabadság ezer esztendeje ugyanazt jelenti: nem mások, hanem saját értékeink és érdekeink szerint megszervezni az életünket a szülőföldünkön.

Ezzel szemben a tény az, hogy a szabadságnak nem volt ezer esztendeje Magyarországon. 1541-től 150 évig – mint talán Kövér László is tudja –, török uralom volt az ország nagy részén, utána meg a Habsburgoké következett, és a szabadság csak 1918-ban jött el, súlyos áron. Hogy aztán következzék a német megszállás, valamint a szovjet csapatok „ideiglenes” nálunk állomásozása több mint negyven évig. Az ünnepeken illik nagyokat mondani. De ekkorát?

Azt állította továbbá Kövér (ugyanott), hogy „amikor bárki nemzeti államunk feladására, nemzeti összetartozásunk megtagadására, keresztény hitünk elvetésére, családi kötelékeink elvágására biztat, az tulajdonképpen idegen zsarnokság elfogadására, az önmagunkkal való hűtlenségre akar rábírni bennünket.”

Ezzel szemben a tény az, hogy senki nem biztat, és senki nem akar rábírni minket semmi ilyesmire. Viták, konfliktusok vannak, de még az Európai Egyesült Államok hívei sem akarják felszámolni az uniós tagállamokat, a vallástalanok sem sürgetik a keresztény hit elvetését, az azonos neműek jogainak teljes elismerését követelők sem biztatnak másokat a családi kötelékek elvágására, és az idegen zsarnokság elfogadását sem tűzi senki a zászlajára vagy a kalapjára. Van itt nekünk hazai zsarnokságunk is, minek ide idegen?

Azt állította Trócsányi László igazságügyi miniszter (egy budapesti ünnepségen), hogy az 1848-as forradalom 12 pontja ma is érvényes.

Ezzel szemben a tény az, hogy egy részük biztosan nem érvényes, mert már megvalósult, mint a Nemzeti Bank, a nemzeti őrsereg, vagy a törvény előtti egyenlőség. Egy másik részük azért nem érvényes, mert ha az lenne, akkor komoly bajok származnának abból, hogy Uniót követelünk Erdéllyel, vagy a magyar katonákat nem engednék külföldre (a nemzetközi békefenntartó erőkbe). Igaz, a 12 pontban van olyan követelés, amely tényleg érvényes lehetne – ilyen a sajtó szabadsága és a cenzúra eltörlése (lásd: az MTI nem volt hajlandó közölni a Magyar Újságírók Szövetségének március 15-i állásfoglalását) –, ám ha Trócsányi ezt valóban ma is érvényes követelésnek tartja, azonnal be is nyújthatná a lemondását. Illetve benyújtanák helyette.

Bolgár György (Népszava)