Szűrös Mátyás önmaga és Kövér László árnyékában. Harminc évvel Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése, a rendszerváltás meghatározó eseménye után 

Komoly figyelmeztetést kaphatott a jelenlegi hatalom azzal az interjúval, amely tegnap jelent meg a Magyar Hírlapban. A közlés szándéka persze egyáltalán nem ez volt. A harminc évvel ezelőtti eseményekre emlékező sorozatban ezúttal Szűrös Mátyást kérdezték meg. Azt a politikust, akinek az a tisztesség jutott, hogy – mint ideiglenes köztársasági elnök – 1989. október 23-án kikiáltsa a Magyar Köztársaságot. És szavai nyomán a mai rendszer korifeusai és fenntartói elgondolkozhatnak: közöttük is ott lehet egy vagy több ilyen ember, aki majd egyszer – talán pont újabb harminc év elteltével – lerántja a leplet róluk és napjaink politikájáról.

Szűrös Mátyás nem akárki. Az

MSZMP – vagyis az állampárt – külügyi osztályának munkatársa, majd helyettes vezetője. Aztán berlini és moszkvai nagykövet. Később a Központi Bizottság külügyi titkára. A szocialista rendszer megbízható kiszolgálója. Aki a rendszerváltás óta építi a maga ellenzéki szobrát. Mintha nem lett volna egyik oszlopa, egyszersmind haszonélvezője a „létező szocializmusnak”, amit most – utólag – úgy aposztrofál, hogy „proletárdiktatúraként működött”. Akkor esze ágában nem volt elhatárolódni Kádártól és csapatától, de már hosszú évek óta készséggel kibeszéli őket.

Egyáltalán nem arról szól ez a történet, hogy egy szerencsétlen, immár 86 éves ember képtelen pontosan felidézni az eseményeket. Szűrös Mátyás mindenre emlékszik, de ezt igyekszik a maga javára fordítani. Mintha ő, meg még néhányan valamiféle belső ellenzéket, sőt, ellenálló csoportot képeztek volna a párt „keményvonalasaival” szemben. Nagyon jellemző, hogy eközben még egy harminc éve hízó legendával is leszámol, nem törődve azzal, hogy sértheti mai barátai érdekeit. Azt mondja ugyanis, hogy Mihail Gorbacsov szovjet államfő-pártfőtitkár „már 1988-ban elárulta, hogy ki fogja vonni a szovjet csapatokat az országból, csak mi ezt nem kommunikáltuk”. Vagyis ezek szerint Orbán Viktor tárt kapukat döngetett, amikor Nagy Imre újratemetésén a csapatkivonásra szólított fel, s nem a mai miniszterelnöknek köszönhető ez az egész.

Nagyon tanulságos az interjú. De nem csupán azért, mert bizonyítványt állít ki egy emberről, aki történelmi események részese lehetett, s utólag egészen más színben igyekszik feltüntetni a saját szerepét. Hanem főképpen amiatt, mert szép lassan az egykori, ma már „átkosnak” nevezett korszakhoz hasonló alakult ki Magyarországon. Csak éppen most minden fordítva van, mint akkor: az ideológia, a politikai rendszer pont az ellenkezőjére fordult. Ám ezt is emberek alakítják, olyanok, akik most nem Kádárt, hanem Orbánt istenítik, őt tekintik kicsiny hazánk megváltójának. Amíg működik a dolog és bejön a számításuk. Ott vannak azonban közöttük napjaink Szűrös Mátyásai is, akikről utóbb ki fog derülni, mennyi mindent elleneztek, s hogyan küzdöttek a mai hatalom ellen, ráadásul mindezt még el is mondják. Majd.

Még nem tudjuk, a mai ismert arcok közül ki(k) lesz(nek) áruló(k). De kellő időben előjönnek. És ledöntik az amúgy is romos szobrokat.

Sebes György (Népszava)