Ez most osztogatás vagy fosztogatás? Csepel polgármestere ingyen osztogatott krumplival, ingyen almával mosolyog az udvari fotós gépének objektívébe, és illúzióktól fosztja meg azokat, akik még hisznek a csepeliek önérzetében, tartásában...
Csepel fideszes polgármestere - mint polgármesterjelölt - megkezdte 2019 évi kampányát. Ebben a tényben semmi meglepő nincs, hisz alig három hónap áll a jelöltek rendelkezésére ahhoz, hogy kampányukat lefolytassák. Borbély Lénárd is munkatársai által kidolgozott „Továbbra is hajrá Csepel” című írással jelent meg a facebookon. Az írás elemzése teljesen felesleges lenne. Teli van a fideszes kampányokban szokásos nagyotmondásokkal, egyoldalúságokkal, csúsztatásokkal, és hazugságokkal.
Ami mégis különlegessé teszi ennek a pamfletet az az, hogy közel ötven kommentje is keletkezett. Ezek a kommentek pedig lesújtó véleményt válthatnak ki a csepeli emberek némelyikének lelki, politikai állapotáról.
A „köszönjük Polgármester úr!” a legfinomabb dicséret. Van olyan is, amelyik egyben „Csepel legjobb polgármesterét” látja Borbélyban úgy, hogy közben nem említi, hogy milyen kritériumok rendezték véleményének sorrendjét.
Biztos, hogy a sikerpropaganda kitalálója nem a kerület népességmegtartó erejére gondolt. De az is biztos, hogy nem a krumpli és almaosztásnál kígyózó sorokban álldogáló nincstelenekre. Mert itt mutatkozott meg, hogy az a polgármester, amelyik alapvető élelmiszereket osztogatásával akar magának elismerést szerezni az valójában beismerő vallomás tesz saját kudarcáról. Borbély alatt vált karakteressé Csepel végzetes fogyásának folyamata. Vannak tehát több ezren, akik nem a facebookon kommentelnek, hanem csendesen a lábukkal szavaznak. Itt hagyják ezt a főváros egyik legszegényebbnek, és legélhetetlenebbnek érzett kerületét. (Az előző években több ezerrel csökkent Csepel létszáma) Így nem csoda, hogy ezeket a túlzó véleményeket a köznép nem is értelmezi másnak, mint „benyalásnak”.
Ilyen „benyalásokra” azonban volt már példa Magyarországon. Ezek az ötvenes évek elején, a rákosi-rendszer diktatúrájának „vívmányai” voltak. Ott nem lehetett kritizálni, bírálatokkal övezni, javító javaslatokkal felkeresni a magát felkentnek, és bölcsnek tartó vezetőt. Azt hittem, hogy ez a világ végleg eltűnt! Sose gondoltam volna, hogy életem éltesebb szakaszában újra beköszön. Arra meg végképp nem, hogy felélednek a régen kihaltnak vélt emberi viszonyok, és újra a megfelelési vágy fogja a véleményeket irányítani. Borbély csak hagyja, hogy magasztalják, dicsőítsék őt. A „seggnyalók” elvégzik azt, amit a kommunikációs tervekben Ábel és társai kiötlöttek, Vidáék pedig „megzenésítettek”! Mindezt nem csak azért teszik, hogy a - nem kizárólag a sikerre szomjas - polgármestert újra pajzsra emelhessék, hanem sokkal inkább azért, hogy saját jólétüket, és kényelmes privilégiumaikat bebiztosítsák. (Hol keresne Ábel havonta milliókat a fészen való lógásból, munkaidőben való csavargásból, és karaktergyilkolásból? Sehol!)
Lehetett tapasztalni, hogy ez a fideszes éra erősen hajaz a diktatúrák tekintélyelvű rendszerére, jogszűkítő törekvéseire, és egyáltalán nem érzékeny a demokráciák példáira. Amikor az ember holdra szállásának 50. évfordulójára emlékezünk, láthatjuk, hogy annak idején az űrhajósok levelet küldtek Nixon USA elnöknek. A mondataikból gondosan kigyomláltak minden Nixonnak szóló köszönetet. Úgy vélték, hogy a siker nem egy embernek, hanem egy népnek, és egy demokratikus rendszerben kialakult vezetési folyamatnak köszönhető. Annak a rendszernek, amelyikben mindenki elvégzi a maga számára előírt, (és vállalt) feladatokat. Nincs ez másként sehol a demokratikus világban. Csepelen egy ideje más szelek fújnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megváltoztak az értékviszonyok! Sokkal inkább jelenti azt, hogy itt hatalomban vannak azok a kicsinyek, akik nem nőttek fel odáig, hogy mindez láthatóvá váljék a számukra.
Forrás: Horváth Gyula Facebook oldala
