Esztelen pusztítás nyomai Csepelen a Hollandi úti volt napközis tábornál
Tarlós István főpolgármester – és nyomában néhány fideszes kerületvezető - az önkormányzati választás kampánystartjakor fölfedezte, hogy a fővárosban növények is vannak. Pontosabb lenne ugyan a múlt idő használata (mármint hogy „voltak”), de ezen az apró inkorrektségen túllépve véssük fel magunknak a tényt: az a politikus, aki Orbán Viktor páratlan környezeti érzéketlenségét szó nélkül tudomásul vette több mint 200 Kossuth téri fa kiirtását, az Orczy-park, az Etele út, a József nádor tér letarolását, a Városliget felvonulási területté züllesztését (és akit Budapest lesajnált civiljei emberfeletti erőfeszítésekkel tudtak csak megakadályozni abban, hogy fideszes megrendelésre ne művelje ugyanezt a Római parttal), hirtelen fölriadt, mint Csipkerózsika a herceg csókja után, és aggódni kezdett a környezetért.
Nos, tisztelt Tarlós, Orbán, Láng, Pokorni és egyéb fanyűvő urak: önök
legalább ötven év késében vannak. Aki feláldozza egy köztér egészséges, beállt, dúsan burjánzó növényzetét az autók – egészen pontosan egy Tiborcz-cég mélygarázsa – kedvéért, az ugyanolyan menthetetlenül lemaradt az alapvetően a klímakrízis által meghatározott XXI. századról, mint aki a belső városrész utolsó nagy közparkját építi tele mindenféle vigalmi létesítményekkel.
Amerre a világ halad, 10-20 éven belül radikálisan megváltozik az autózás szerepe, és józanabb helyeken már most sem a kocsikra meg a mulatozásra optimalizálják a városfejlesztést, hanem a forró és száraz nyarak túlélésére. Erről nem tetszettek hallani? Önökhöz nem jutott el az az alkotmánybírósági döntés, amely szerint a városi ember számára az egészséges környezethez való jogot a közterületi növényzet biztosítja, és aki a növényeket pusztítja, az alkotmányos alapjogot sért?
Amúgy meg jó reggelt, rég itt volt az ideje az ébredésnek. Már csak arra kellene rácsodálkozni, hogy Budapesten emberek is élnek: bringások, kutyások, kisgyerekesek, tömegközlekedők, fogyatékkal élők, sőt hajléktalanok. Tíz év után talán értük is lehetne már tenni valamit.
Forrás: Hargitai Miklós (Népszava)
