A szikratávírót 1906 októberében egy fiatal olasz mérnök, Guglielmo Marconi találta fel. Alapvetően óceánjáró hajókra szánta az eszközt, hiszen vezeték nélküli volt, ezáltal mozgatható is. Az időjárás nem befolyásolta, és rövid idő alatt hatalmas távolságokra lehetett üzeneteket küldeni vele. Vívmányát Nobel-díjjal jutalmazták, átvevő beszédében pedig azzal hökkentette meg a hallgatóságot, hogy elismerte, igazából fogalma sincs, hogy hogyan működik a találmánya.
A magyar rádiózás története az 1914-es évhez köthető, ekkor került be Magyarország a vezeték nélküli kommunikáció vérkeringésébe.
A kormány megbízásából a Magyar Királyi Posta mindössze három hónap alatt építette fel az első hazai szikratávírót. Ez a gyorsaság rendkívülinek számított. Minderre a Csepel-sziget északi részén került sor, ott találtak neki minden tekintetben ideális helyet. A talaj minősége kedvezett a földelésnek, ez volt a fő ok, amiért
Budapest déli szegmensét választották. Egy 120 méter magas adótorony épült, amit már messziről ki lehetett szúrni.
Az első rádióüzenetre 1914. október 15-én, a kereskedelemügyi miniszter jelenlétében került sor. A posta vezetői a szófiai kereskedelmi munkatárssal léptek kapcsolatba, az üzenetváltás pedig sikeresnek bizonyult. Magyarország első rádióállomása végül 1914. november elsején lépett működésbe. Elsősorban katonai információk továbbításában és szerzésében játszott fontos szerepet, ám később rádióadások is elindultak rajta keresztül. Húsz éven át töretlenül működött, de a kor fejlődése és az igények miatt áttelepítették máshova. Helyét a lakihegyi adótorony vette át.
Az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés máig fájó sebet hagyott minden magyar emberben, az ország kétharmadát ugyanis elcsatolták az antanthatalmak. A csepeli szikratávírónak ebben is fontos szerepe volt. A Párizs környéki Versailles-palotába utazó delegátus ugyanis ennek a segítségével kapott információkat a béketárgyalások alatt Magyarországról.
Forrás: borsonline.hu