Gergely Zsófia, a cikk szerzője. Nélküle még ma is titokban tartanák a sikkasztást

Hol volt, hol nem volt egy tanár, akire azért ragadt iskolájában a „fideszes tanár úr” címke, mert köztudott volt a kormánypárti kötődés, ami posztot is hozott: az V. kerületi önkormányzat egyik bizottságában is ott csücsült, mint a Fidesz–KDNP delegáltja. Utólag persze megaciki, hogy pont a jogi bizottságba tetszettek berakni, hiszen ezzel paralel elkezdte megpumpolni az iskolai alapítvány rá bízott pénzét. Tudják, amit a sok hülye szülő, meg öregdiák összedob, hogy a gyerekeket majd ebből vigyék kirándulni, meg az állatkertbe.

A tanár úrnál volt a bankkártya, simán csapolhatta a közöst, csak akkor tűnt fel a hiány a suliban, amikor több mint 3 millió hiányzott.

És mit csinált az iskola? Gyorsan szabadságra küldték, majd eltüntették, ráadásul a többi kollégájával aláírattak egy titoktartási nyilatkozatot, nehogy már kitudódjon. Mégis így lett, mert akadt egyetlen egy tanár, aki

a sunyításra kényszerítésen annyira felháborodott, hogy megkeresett, bármennyire is féltette az állását.

És a média borította a bilit, amit a „fideszes tanár úr” miatt mindenki csak orrbefogva kerülgetett.

És jött a rendőrség, ami - minő meglepetés -, ezúttal is mindent rendben talált. Szerintük ugyanis nem lopta el a pénzt, csak hazavitte. Kérdezném: az Önök munkahelyén minek vennék, ha milliós értékben valamit csak úgy hazahordanának?

És most, két évvel később álltam a bírósági tárgyalóteremben, és hallgattam, ahogy mindent beismer, így csont nélkül elítélik sikkasztásért. Pénzbüntetést kapott, de részletfizetést kért. Keserű poén: részletekben vette el másét, erre részletekben bűnhődhet.

De akkor is elítélték, egy bűncselekményért, amiről rendőrségi papírom van, hogy meg sem történt.

És mi ennek a magyarosan sírva-nevetős mesének a csattanója? Hogy jogerősen elítélt sikkasztóként továbbra is egy állami iskolában tanít. Holnap is bemegy dolgozni, és talán pont az Önök gyerekét, unokáját fogja okítani. De vajon mire?

Gergely Zsófia (Klubrádió)