"Nem országnak, hanem vadászterületnek tekintették a Pannon-medencét, nagyvadra mentek, nem ismertek istent, embert és törvényt, a ragadozó macskák ügyességével s kíméletlenségével szerezték meg a zsákmányt…” A keresztény kurzusnak mintha nehezére esne betartani a keresztény emberek tízparancsolatát, különösképpen a hetediket (ne lopj) és a nyolcadikat (ne hazudj).
Magyarország az Európai Unió egyik legkorruptabb országa, és Dél-Afrikával került egy szintre a 180 országra vonatkoztatott korrupciós index alapján. A Transparency International friss jelentése is lehangoló képet fest a hazai korrupciós helyzetről.
Mindez felidézteti velem Hankiss Elemér egyik tanulmányát, az Új diagnózisokat. Ebben többek között azt is vizsgálja, hogy hogyan hatott a rendszerváltás utáni tíz év az egyes társadalmi rétegek magatartására, habitusára. A hivatkozott tanulmányban a rendszerváltás utáni ”tíz év zavaros átmenetének dzsungelében vadászó” urakról és hölgyekről ír, „akik
nem országnak, hanem vadászterületnek tekintették a Pannon-medencét, nagyvadra mentek, nem ismertek istent, embert és törvényt, a ragadozó macskák ügyességével s kíméletlenségével szerezték meg a zsákmányt…”. Kis változtatással akár ma is írhatnánk ugyanezt.
A zavarosban vadászó urakról és hölgyekről Hankiss többek között azt állította, hogy nevezettek emblémája: „a tigris (…) jelszavuk: pénz és hatalom, Achilles-sarkuk: a mohóság, kíméletlenség, gátlástalanság, legfőbb erejük, erényük: célratörő akarat (…) életük célja, értelme: a zsákmányszerzés.” A ma történései azt mutatják, hogy az elmúlt évtizedekben csak romlott a helyzet.
Karel Schultz a Kőbe zárt fájdalom című regényében a rómaiak korában élt tolvajok és csirkefogók imájáról a következőket írja: „(…) add, hogy csalhassak, és közben igazságosnak és szentnek lássak, övezd éjszakával bűneimet, borítsd be fellegekkel szélhámosságomat (…)"
Arról nincsenek ismereteink, hogy a mai tolvajok, és csirkefogók imádkoznak-e. Ha mégis, akkor biztosan nem az éji fellegeket, hanem Polt Pétert kérik meg bűneik takargatására. Igaz, ez nem mindig sikerül. Ahogy az is, hogy még mindig sokan vannak, akik szentként és az igazság bajnokaiként tekintenek rájuk.
Forrás: Sifter József (Népszava)
