Azt állította Földi László egykori hírszerző és titkosszolgálati szakértő (a Magyar Nemzetben az új Nemzeti Alaptantervről), hogy „kell a régi idők szimbolikus nádpálcája vagy egy józanító pofon, amely világossá teszi a nebulónak, hogy hol a helye. (…) A nevelés módszere pedig mit sem változott, illetve nem kellene, hogy változzon az elmúlt száz év gyakorlatához képest.”
Ezzel szemben a tény az, hogy de igen, szerencsére változott, és persze kellene is, hogy változzon. Csak Földi László nem változott. Nem változott Orbán Viktor sem
Azt állította a miniszterelnök (Röszkén, ahol Pellegrini szlovák kormányfővel együtt megnézte a határkerítést), hogy amit a nemzetközi sajtó képeiből látunk, az nem fedi a valóságot, mivel 95 százalékban katonakorú férfiak érkeznek. Európában ezt tilos mondani, de ez egy „megszervezett invázió”.
Ezzel szemben a tény az, hogy 60 millió ember vándorlását szerte a világon senki nem szervezi. Mint ahogy
Asszad szíriai és Putyin orosz elnökön kívül senki más nem szervezte meg az elmúlt napokban végrehajtott támadásokat sem Szíria Idlib tartományában, ahonnét emiatt 700 ezer ember menekült el. Egyébként pedig nem igaz, hogy az Európába érkező migránsok és menekültek 95 százaléka katonakorú férfi: tavaly 16 százalékuk nő, 28 százalék pedig gyerek volt. Európában talán még ezt is el lehet mondani.
Azt állította továbbá Orbán (ugyanott), hogy a magyar határ nincs lezárva. Ha valaki be akar jönni, „bekopogtat”, elmondja, mit szeretne, jegyzőkönyvet vesznek fel, és lefolytatják az eljárást – mondta.
Ezzel szemben a tény az, hogy hiába kopogtatnának. A magyar hatóságok nem nyitnak se kaput, se ajtót, se kerítést senkinek, legföljebb a két határállomásnál napi 1-1 embernek. Ha tehát reménytelen a bejutás szabályosan és hivatalosan, nem csoda, hogy sokan illegálisan próbálkoznak. Persze nyugodtan vissza is fordulhatnának, és teljesen törvényesen hazamehetnének a barátságos afgán tálibokhoz és a békés Asszad elnökhöz. Ott élned s halnod kell.
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (egy terrorizmusellenes bécsi konferencián), hogy tarthatatlan, hogy az ENSZ nem költ a terrorizmus elleni küzdelemre, és ehelyett olyan ügyekre pazarolja a pénzét, amelyek veszélyesek az egész világra nézve, mint például a migráció elősegítése.
Ezzel szemben a tény az, hogy a migráció megállíthatatlan, és nincs az az ENSZ, amely képes lenne erre. Ezért a világszervezet az országok közti együttműködés elősegítése érdekében, humanitárius, valamint gazdasági okokból is a jelenség kezelésére, kézben tartására, az emberek beilleszkedésére törekszik, és nem a bezárásukra, amit amúgy sem tudna elérni. Szijjártó kijelentésével ellentétben egyébként az ENSZ-nek még terrorizmus elleni hivatala is van, amelynek működtetésére az elmúlt években több mint 200 millió dollárt fordítottak, bár ez a feladat alapvetően titkosszolgálatokra, hadseregekre és rendőrségekre tartozik, nem pedig az ENSZ-re. Aki azonban ezzel a szembeállítással a migrációt a terrorizmussal mossa össze, mint Szijjártó, az egyéb furfangokra is képes.
