Egy jól működő demokratikus társadalomban a kormány biztosítaná a nyugodt és szakmai vitát, bevált csatornákon keresztül kialakulna egy elképzelés, amely hosszabb távon is méltányos és fenntartható nyugdíjrendszerhez vezetne. Magyarország ma nem demokrácia, és nem is működik jól.

Tíz év óta nem volt értelmes nyugdíjvita. Most még az elhájasodott kormánypropaganda is csődöt mondott. Arra sem volt képes, hogy meggyőzően tisztázza: a „páratlan terv” 2021 és 2024 között évről évre növeli a többlethetek számát, és 2024-ben már 1 havi lenne a kiegészítés.

Sokkal súlyosabb mulasztás, hogy még fel sem vetődött,

lesz-e plafonjuk az emeléseknek. Az első 13. havi nyugdíj maradványaként működő nyugdíjprémiumban van plafon, méghozzá 80 ezer forint, s még ez is csak a mesebeli 7,5 százalékos GDP-növekedésnél jár; 5 százalék esetén 30 ezer forintra süllyed.) A 13. havi lengyel nyugdíjnak van plafonja. Ha 2024-ben egyáltalán lesz (harmadik) 13. havi nyugdíj Magyarországon, de nem lesz plafonja, akkor (mai árakon számolva) egy 600 ezer forintos 13. havi nyugdíj nagyobb lesz, mint a havi 46 ezer forintos nyugdíj éves összege, a 13. havi nyugdíjjal együtt (13×46 = 598).

Félreértés ne essék, a 13. havi nyugdíj bevezetését kényszerzubbonynak érzem. Helyette egy átfogó nyugdíjkorrekciót szeretnék, amely a korábbi méltánytalanságokat legalább jelentős részben enyhíthetné.

Simonovits András (Élet és Irodalom)