Teljesen elképzelhetetlen, hogy a bécsi kormányzat olyan kultuszt építsen Saint-Germain köré, mint tette azt a magyar Trianon köré. Az pedig, hogy felelős osztrák kormányzati politikusok bármiféle olyan kijelentést tegyenek, amelyet területi revíziós igényként lehet értelmezni – ilyen szóba sem kerül.

A Horvát- és Szlavónországgal együtt értett 325 411 négyzetkilométeres Magyarország – vehetnénk a Horvát- és Szlavónország nélküli, szűken vett Magyarországot is, azonban a nagymagyarországos autómatricákon Horvát- és Szlavónország is szerepel, úgyhogy a továbbiakban is maradjunk ennél – területe az I. világháború után 93 075 négyzetkilométerre csökkent, vagyis Magyarország elveszítette területének 71,4 százalékát.

Ausztria – tehát nem a Monarchia, hanem csak Ausztria – területe 1914-ben 300 005 négyzetkilométer volt, ez az első világháború után 83 879 négyzetkilométerre csökkent, vagyis Ausztria elvesztette területének 72,04 százalékát, arányaiban tehát többet mint a Magyar Királyság. (Ausztria igazából még többet vesztett, viszont megkapta a mostanság Burgenland néven futó Nyugat-Magyarországot, úgyhogy fogalmazzunk úgy: az első világháború utáni területe az addiginak a 27,96 százalékára esett vissza.)

Az 1910-es népszámlálás szerint Magyarország lakossága

20 886 487 lélek volt, ez Trianon után 7 615 117-re esett vissza, azaz Magyarország elveszítette lakosságának 63,54 százalékát. Ausztria lakossága – az Ausztriában élő nem osztrák állampolgárokat, mintegy hatszázezer főt nem beleszámítva – 1910-ben 27 961 496 fő volt. Ebből a sokaságból 6 289 380 maradt az I. világháború utáni Ausztria határain belül, azaz Ausztria elvesztette lakosságának 77,51 százalékát – itt is nagyobb tehát Ausztria vesztesége, mint Magyarországé.

Az 1910-es népszámlálás szerint Magyarországnak 10 050 575 magyar anyanyelvű polgára volt. Közülük mintegy 3 325 000, azaz 33,08 százalék került Trianonban nem magyar fönnhatóság alá. Szintén az 1910-es népszámlálás szerint Ausztriának 9 950 678 német anyanyelvű polgára volt, ebből 3 948 881 lélek, azaz 39,68 rekedt a két világháború közti Osztrák Köztársaság határain kívülre.

Látható tehát: mind a területet, mind a lakosságot, mind a német anyanyelvű lakosságot illetően Ausztriát hasonló, illetve valamivel nagyobb veszteségek érték az I. világháború után, mint Magyarországot – utóbbinál értelemszerűen nem a német, hanem a magyar anyanyelvű lakosságról van szó.

De ez még nem minden. Ahogy Magyarország elvesztette régi fővárosát, Pozsonyt, úgy Ausztria elvesztette az egykori Német-Római Birodalom fővárosát, Prágát – mellesleg Ausztria második és az Osztrák-Magyar Monarchia harmadik legnépesebb városát. Ahogy Magyarország elvesztette a tengeri kikötőjét, Fiumét és a tengerpartját, úgy Ausztria is elvesztette a tengeri kikötőjét, Triesztet – nem mellesleg Ausztria harmadik és az Osztrák-Magyar Monarchia negyedik legnépesebb városát – és a tengerpartját. Ahogy Magyarország elvesztette legmagasabb csúcsát, a 2655 méteres Ferenc József-csúcsot, úgy Ausztria is elvesztette a legmagasabb csúcsát, a 3905 méteres Ortlert.

Csakhogy. Elég sokat megfordulok Ausztriában, és egyetlen, azaz egyetlen nagyausztriás autómatricát sem láttam soha, mint ahogy teljesen elképzelhetetlen, hogy a bécsi kormányzat olyan kultuszt építsen Saint-Germain köré, mint tette azt a magyar Trianon köré. Az pedig, hogy felelős osztrák kormányzati politikusok bármiféle olyan kijelentést tegyenek, amelyet területi revíziós igényként lehet értelmezni – ilyen szóba sem kerül.

Na, egyebek közt ez a különbség.

Forrás: Szegő Péter (Népszava)