Fogalmazzunk diplomatikusan: a magyar miniszterelnöknek jelentős kihasználatlan tartalékai vannak az igazmondás területén. Mondataiban lassan minden szó éppen az ellenkezőjét jelenti, mint a valóság. Persze belföldi használatra a nagyotmondás elmegy. Ezt várja tőle az a durván kétmilliósra becsült állandó támogatói, majdnem azt mondtam, hívői réteg, akik készségesen elhisznek mindent, amit tesz és mond a furfangos felcsúti fickó. A magyarországi politika, a közélet sajnos már régen nem tények, hanem hit kérdése. (Szentkép a devecseri piacról.)

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarországnak nem sikerült érvényesítenie az álláspontját, kapott ugyan 3 milliárd euró pluszpénzt, de összességében kevesebb támogatáshoz jutott, mint az előző hétéves ciklusban. Megmaradtak a jogállamisági követelmények, sőt folytatódnak a hetes cikkely szerinti eljárások is Magyarország ellen, az európai uniós támogatások korrupciómentes felhasználását pedig ezentúl szigorúbban ellenőrzik. Egyszerűen nem mertem vétózni az ötödik nap hajnalán, lássák be, mindannyian haza akartunk már menni.”

Ugye milyen furcsán hangzott volna, ha Orbán Viktor miniszterelnök így összegzi a maratoni európai uniós csúcstalálkozó mérlegét? Pedig minden jel szerint ezzel járt volna közelebb a tényekhez és az igazsághoz. Ehelyett

hatalmas győzelemről beszélt, meg arról, hogy sikerült megvédeni nemzeti büszkeségünket. Persze, szinte már hagyomány, hogy egy-egy ilyen hosszú nemzetközi tanácskozás után minden résztvevő „történelmi” meg „hatalmas” sikerről beszél, de azt azért tegyük hozzá, nem Magyarország és Orbán Viktor volt a főszereplő ezen az Európai Uniós csúcson, a nemzeti büszkeségünk pedig értelmezhetetlen kategória egy uniós költségvetési vitában. Fogalmazzunk diplomatikusan: a magyar miniszterelnöknek jelentős kihasználatlan tartalékai vannak az igazmondás területén.

Persze belföldi használatra a nagyotmondás elmegy. Ezt várja tőle az a durván kétmilliósra becsült állandó támogatói, majdnem azt mondtam, hívői réteg, akik készségesen elhisznek mindent, amit tesz és mond a furfangos felcsúti fickó. Megteheti, hiszen ugyan ki fogja tüzetesen áttanulmányozni az európai uniós csúcs 68 oldalas záródokumentumát? A magyarországi politika, a közélet sajnos már régen nem tények és adatok, elemzések, hanem hit kérdése.

A vakhitet pedig jócskán felkorbácsolja köztelevízió, a Kossuth rádió, az állami pénzekkel kistafírozott TV2, az Origó, a Karc FM meg a többi agitprop média. A fiatalabbak kedvéért: az agitációs és propaganda média. Ezekben, akárcsak az orbáni mondatokban, lassan minden szó éppen az ellenkezőjét jelenti, mint a valóság. Újabb bizonyítékaként annak, hogy George Orwell zseniálisan leírta a diktatúrák nyelvtorzító hatását az 1984 című regényben a newspeak, azaz „újbeszél” fogalom bevezetésével.

Mi idősebbek, még jól emlékszünk azokra az időkre, amikor a szabadság és béke a valóságban rabságot és háborút jelentett. A jog és igazságosság meg elnyomást és törvénytelenséget. NER-beszéd lett az életünk, de túl sok ember van, ki többre nem, csak jelszavakra gondol.

Minden másra meg ott a Klubrádió…

Hardy Mihály (Klubrádió)