Szeptember első vasárnapján, délelőtt 9 órakor találkozzunk a Csepeli Munkásotthon kertjében!

Kál Károly a Csepeli vagyok című közösségi oldalon figyelemre méltó felhívást tett közzé. Ezt írja:

"Tisztelt Csepeliek! Kedves Csoporttagok!
Mai törpörcölődésem eredményeként született meg az alábbi elképzelés. Mint tudjátok a Csepeli Munkásotthon 2020-ban érte el működésének 100 azaz századik évfordulóját. Ha személyről van szó ilyenkor énekszóval, virágcsokrokkal köszöntik az ünnepeltet. Én most egy egészen más ünnepségre hívlak benneteket.

Bizonyára értesültetek arról, hogy a Munkásotthon az utóbbi időszakban nincs túl jó bőrben. Az intézmény fenntartása rengetek erőfeszítést igényel Móniéktól, melynek következtében bizonyos feladatok elvégzését folyamatosan halasztani kell az anyagi eszközök hiányában. Jelenleg az egyik nagyon kritikus pont az intézmény kertje. A bokrok, a cserjék, a fű gondos kéz hiányában nő amerre akar. A lehullott falevelek ott lapulnak, ahova a gravitáció földre kényszerítette őket vagy éppen a szél játékszereként vígan száguldoznak az udvaron. Az évek során használatban megroggyant bútorok is a kertben találtak nyugvóhelyre. Ugye egyetértetek azzal, hogy ez nem egy ideális állapot?

Miközben azon gondolkodtam, mit is lehetne csinálni ebben a helyzetben úgy robban be az agyamba a gondolat: Heuréka! Megtaláltam! Igaz,

nekem nem esett a fejemre semmi. Most persze néhány huncut azt gondolja, hogy persze hegy nem: Te magad estél fejre barátom!   Megnyugtatok mindenkit. Teljesen magamnál vagyok.

 Azt ötlöttem ki ugyanis, hogy ünnepeljük meg együtt a 100. évfordulót egy kis közösségi melóval!

Szeptember első vasárnapján, találkozzunk a Csepeli Munkásotthon kertjében 9. órakor. Aki tud, hozzon magával metsző ollót, sövényvágó ollót, gereblyét! Esetleg kapát, kaszát, hogy legyen az ügynek egy kis forradalmi jellege!  Ünnepeljünk olyan igazi csepeli módra! Szívvel, lélekkel, jó kedvvel. Hiszen a Munkásotthon, mint köztudott a Csepelieké!

És tudjátok, az sem olyan nagy baj, ha kedves trolloskodó barátaink is eljönnek. Néhány percen belül ki fog derülni, hogy emberek. Ugyanolyanok mint Mi! Csepeliek.

Miközben írok, az jutott az eszembe. Van a nő, meg a férfi. Két különböző ember. És furcsa mód mióta csak megteremtődtek képesek együtt élni, együtt gondolkodni, együtt cselekedni. Nem lehetne ezt a jól bevált gyakorlatot a mai életünk szélesebb gyakorlatába is beilleszteni?

Szóval,várlak benneteket szeptember első vasárnapján. Arra kérek mindenkit, aki olthatatlan vágyat érez a rendezvényen való részvételre az a poszt alatt jelezze szándékát. Igyekszünk szolgáltatni is. Zenét, jókedvet, tán még a meló után valami jó kis bográcsost is.