Azok a gyűlölködő szavak, amelyek a Parlamentben, az ország szent házában vagy a kevésbé szent médiában az állam vezetőinek szájából időnként nadragulyaként kivirágoznak, könnyen pofonná, rúgássá, rombolássá, dúlássá válhatnak az utcán és az otthonokban is

Nem tudom, hogy a kormány, a parlament, az államigazgatás néhány indulatosan és szélsőségesen megnyilatkozó tagja ismeri-e azt mondást, hogy aki szelet vet, az mit arat.

Soha nem felejtem el a harmincas éveiben járó férfi gyilkos haragtól elsötétült arcát, aki kiugrott a kocsijából és üvöltve úgy jött felém, hogy a pisztolytáskám után kapkodtam, ami sose volt. A zöld lámpánál ugyanis nem indult el a kolléga, és rádudáltam.

Persze hiba volt a duda, hiszen egyrészt tilos, másrészt, lehet hogy éppen akkor adta ki az útját a szerelme egy SMS-ben. Nem voltam türelmes. Az is tény, hogy ő ezt gyilkos indulattal túlreagálta, és ha én nem egy gyáva hetvenes vagyok, hanem valamelyik Klicskó, akkor a történet nem ér véget békés k…anyáddal.

A pszichológusok gyötrött könyökén jön ki a tétel, hogy

ha a gyerek erőszakosan viselkedik, akkor nem az ördög bújt bele, hanem valamelyik szülő magatartását koppintja. (Vagy ellensúlyozza, de most ne menjünk bele egy kétszáz oldalas Vekerdybe.)

„Dühében összetörte a képernyőt a debreceni férfi – írja a jelenlegi Index. – Filléreskedett vele az önkiszolgáló kassza.”

Nem akarom túlragozni a jelenséget, de tény: testet ölthet az Ige. Pontosabban azok a modortalan, erőszakos, gátlástalan (felsorolás folytatható) megnyilvánulások, amelyek az ország szent házában vagy a kevésbé szent médiában az állam vezetőinek szájából időnként nadragulyaként kivirágoznak, könnyen pofonná, rúgássá, rombolássá, dúlássá stb. válhatnak.

A kultúra nem ott kezdődik, hogy Petőfi, és nem ott végződik, hogy légfrissítő. Aki Petőfit nem olvas és légfrissítőt nem használ, az a saját kultúráján kívül a közéleti kommunikációból kapja a legtöbb kultúrát.

És amit kap, majd azt adja vissza a harag napján.

Nógrádi Gábor (Népszava)