Történelmi pillanat: kiderült, hogy Orbán Viktornak kényelmetlen a maszkviselés. Magánügy egyébként (a példaadás szempontjából persze fontos, lásd alább), csakhogy épp ezekben a napokban szabadul el Magyarországon egy halálos légúti fertőzés – mivel minden hatáskört magához vont, főként az ő hibájából -, azaz nehezen választhatott volna alkalmatlanabb időpontot a maszk(nem)használati szokásai kiteregetésére.

Mondanám is rögtön, hogy hát még a lélegeztetőgépet milyen kényelmetlennek fogja majd találni, de sajnos annak ellenére, hogy az erre szánt 300 milliárd már elfogyott, a készülékek még nem érkeztek meg. Olyat pedig az ellenségének sem kívánna az ember, hogy a kizárólag PR- és lenyúlási megfontolásokból beszerzett, részben alkalmatlan, részben csak virtuálisan létező gépi respirátoroktól függjön az élete.

Valahol itt válik el a populizmus a felelős hatalomgyakorlástól. Nyilván sokan utálják már az arctakarást, meg egyébként is idegen a magyar embertől, hogy másokra is tekintettel legyen. Milliók szívéből szólt tehát (megint) a kormányfő, akit az elmúlt hetekben csak egyetlen alkalommal lehetett maszkban látni: egy uniós videókonferencián, ahol legfeljebb a kamera volt fertőzésveszélyben.

Az úgynevezett kormányzás valóságos irányait tekintve villámgyorsan lecsengett nálunk a járvány. Nyár óta ismét a bevándorlás és Soros György az igazi veszély, nem is sokat foglalkoztak ezzel a covid-nak nevezett jelentéktelen mellékszállal (nem csoda, hogy a második hullám az iskoláktól az egészségügyig mindenkit készületlenül talált). Az az információ pedig valahogy elsikkadt, hogy immár mi is a svéd modellt követjük - csak épp a svédek fegyelmezettsége és járványügyi transzparenciája nélkül. Nyilván kevésbé volt fontos, mint hogy a miniszterelnök úrnak izzad az arcbőre a maszk alatt. 

Hargitai Miklós (Népszava)