Magyar katonák sírjai Voronyezs közelében, a Don-kanyarnál
Vajon elgondolkodtak-e mostanában Önök, hogy egy-egy különleges történelmi pillanatban mennyire megnő egy ország vezetőjének a személyes felelőssége? És hogy akár néhány röpke hónap vagy év elteltével mennyire más optikája lesz egy rosszkor vagy rosszul meghozott döntésnek?
Talán kevesen tudják, de január 12-én volt a II. magyar hadsereg emléknapja. Arra a közel 200.000 magyar katonára, köztük a munkaszolgálatosokra emlékezünk, akik Magyarországtól 1600 kilométerre távol, az orosz síkságon, a Don-kanyarnál kellett volna, hogy megvédjék a … mit is? Legalább saját magukat. A mínusz 30-40 fokos januári hidegben végrehajtott szovjet ellentámadás valójában a híres sztálingrádi csata kisebb mellékhadszíntere volt. Az oroszok alig öt nap alatt tönkreverték a rosszul felszerelt és rosszul vezetett magyarokat, de a mellettük harcoló románok és olaszok sem jártak sokkal jobban.
Az értelmetlen rablóhadjárat tettestársaiként a magyarok több mint százezer embert veszítettek. Igazi nemzeti tragédia ez, amiről sokáig még beszélni sem volt szabad. Akár egy
Szabolcsból besorozott és később halálra fagyott bakáról, akár egy gimnáziumi latintanárról volt szó, akit a származása miatt hívtak be munkaszolgálatra és a saját honfitársai, a keretlegények vertek agyon a Donnál.
Az európai vezetők egy része a háború után levonta a tanulságot a világégésből. Ötvenmillió ember életébe került a fékevesztett fajgyűlölet és a nemzeti sértettségből kisarjadt történelmi bosszúvágy. Hetvenöt év után sem lehetünk nyugodtak, hiszen Európában azóta is dübörögtek a lánctalpak például Budapest vagy éppen Prága utcáin, dörögtek a fegyverek Szarajevóban vagy Szrebrenyicában.
Azt nem tudom eldönteni, hogy az emberiség képes-e egyáltalán tanulni a saját kárán a saját történelméből, vagy csak újabb és újabb áldozatok árán tanul. És sajnos a történelem újra és újra kitermel olyanokat, akiknek csak a hatalom vagy a hatalom minden áron való megtartása számít. Olyanokat, akiknek az emberélet mit sem ér.
Szóval csak óvatosan emberek, a tűzzel nem szabad játszani, mert ha egyszer felcsap, mindenkit megégethet…
Hardy Mihály (Klubrádió)
