Már a megújított Nemzeti alaptanterv (NAT) tavaly január végén nyilvánosságra hozott szövegéből is kiderült, hogy a kormányzati akarat szerint a magyar oktatás elsődleges célja nem a XXI. századi igényekre, kihívásokra való felkészítés, hanem az ideológiai nevelésen alapuló butítás.

Ez nemcsak abból látszik, hogy például az irodalomtanításban a magát konzervatív-kereszténynek hazudó politikai elit számára kedves alkotók jelentek meg, hanem abból is, hogy a szakmai szervezetek által évek óta követelt óraszámcsökkentéshez jelentős tananyagbővítés társult, így még kevesebb figyelmet lehet fordítani a diákok egyéni fejlődésére, a kritikus gondolkodásra, az egyéni vélemények sokszínűségére.

A problémát nem is elsősorban az jelenti, hogy vitatott életművű szerzők – mint Wass Albert vagy Herczeg Ferenc – kiemelt helyen szerepelnek a tananyagban, hanem az, hogy a tanterv nem ad időt és lehetőséget az értő műolvasásra, szövegértésre, elemzésre, összehasonlításra, vitára. Elég lesz gyorsan bemagolni az

életrajzi adatokat, műcímeket – ennyi elegendő is az elvárt nemzeti műveltséghez, nemzeti kultúránk és hagyományaink ápolásához. Ehhez igazodnak a 2023 szeptemberétől bevezetni kívánt új érettségi követelmények is: már nem lesz szükség arra, hogy a maturálók képesek legyenek az érvelésre, vitára. Ezek a feladattípusok eltűnnek – az elmúlt években már számtalanszor bebizonyosodott, hogy az Orbán-rezsim Magyarországán ilyen készségekre nincs szükség.

Amire szükség van, az az, hogy az iskolában kritika nélkül fogadjunk be mindent, amit a NAT előír; hogy otthon gondolkodás nélkül higgyük el, amit a propagandamédia a képünkbe hazudik. Eszünkbe se jusson megkérdőjelezni politikai vezetőink döntéseit, szavahihetőségét. Ne legyen igény a vitára, a párbeszédre, az önálló gondolkodásra. Az túlságosan megerőltetné a drága nemzeti szürkeállományunkat. Elég, ha a többség képes arra, hogy egy X-et rajzoljon oda, ahova mondják neki. Nem többek ők a szemükben, mint egy zsák krumpli.

Forrás: Juhász Dániel (Népszava)