Nem a haladó, hanem a dugókban álló gépkocsik a legnagyobb környezetszennyezők!
A Népszava február Lukács András, és Tóth Csaba a Levegő Munkacsoport vezetői tanulmányt tettek közzé, Budapest klíma törekvéseinek megvalósíthatóságáról. Az írás érdekes észrevételeket tartalmaz, és kiemelten foglalkozik Csepellel.
Úgy vélem, hogy felelősen gondolkodó ember számára nem lehet kétséges, hogy szükséges-e bekapcsolódni az európai klímasemlegességi törekvésekbe. A jövőnk, és városunk élhetősége érdekében elengedhetetlen ennek a sorába beállni. Az csak másodlagos kérdés lehet, hogy gazdasági, pénzügyi ösztönzőkkel még akár hasznos is lehet. Budapest világváros, és ennek megfelelően bizonyos szolgáltatásokat, bizonyos színvonalat az élet minden területén nyújtani szükséges. A motorizáció, és az emberek helyváltoztatási törekvése is ide tartozik. Tehát nem csak lehetőség, hanem a kor által elvárt követelmény is, a fővárosi, világvárosi jelleg megőrzéséhez szükséges minőség megőrzése, fejlesztése.
A fentiek szem előtt tartásával szükséges a környezetre káros anyagok kibocsájtását is szabályozni. A realitásokat figyelembe kell venni, mert
ellenkező esetben több kárt okozunk, mint hasznot hajtunk! Naivitás olyan törekvéséket forszírozni, amik a fejlődés e szakaszának feltételei. Így közlekedni, árut szállítani, és társadalmi, közösségi életet élni szükséges. Helytelen, ha a változásokat a „muszáj lesz korlátozni az autóforgalmat” féle adminisztratív intézkedésekkel kívánják elérni. Ez ugyanis zsákutca! A tiltás, hosszú távon még sose érte el a várt eredményt. Az emberek ösztönösen ki akarnak lépni hatása alól, és mozgalom (sőt sikk) keletkezhet megszegéséből.
A főváros, - az itt lakók, dolgozók, tanulók és szórakozók számára - ugyanis az infrastruktúra adta előnyök miatt vonzó. Tehát, azaz elmélkedés ami akár a járműpark, akár az út áteresztő kapacitás mesterséges csökkentése árán akar kedvező klíma-változást elérni, kockázatos törekvés. Azt veszélyezteti, hogy a település elveszíti azt a vonzó képességét, ami miatt központi hellyé vált. Tehát a megoldás nem a korlátozásokban, és az adminisztratív intézkedésekben keresendők, hanem az ésszerű átalakításokban, a helyzethez igazodó fejlesztésekben. A főváros útjait nem szűkíteni, az utak áteresztő képességét sem csökkenteni, hanem növelni kell.
A parkolási díjak mértékét sem a társaságok /telhetetlen/ anyagi igényeihez kéne igazítani, hanem a közlekedés-szervezés szükségleteihez. Úgy kell korszerűsíteni a fővárost, hogy olyan innovációkat tartalmazzon, amelyek ezekkel együtt mégis azt a hatást hozzák, hogy a káros anyag kibocsájtás csökken! Mert nem a haladó, hanem a dugókban álló gépkocsik a legnagyobb környezetszennyezők! Nem reális alternatíva a lakossági gépkocsik csökkenése. Erre sem a keresleti, sem a kínálati oldalnál nem látszik semmiféle hajlandóság! E nélkül pedig,- lássuk be - az elképzelés nem több alaptalan okoskodásnál.
Az azonban lehet reális cél, hogy olyan (városi) autók elterjedése szaporodjon, amelyek kis helyigényűek, más tulajdoni szerkezetűek, vagy zéró káros anyag kibocsájtásúak. A másik feltétel, pedig a tömegközlekedés - eszközeiben és szervezetében – történő észszerűsítés. Ehhez kapcsolódóan, ha azt akarjuk, hogy az utas hamarabb érjen úti céljához, és így kevesebb időt töltsön a közlekedésben, nem az utak, hidak számának és áteresztő képességének szűkítését, hanem a növelését kellene szorgalmazni. Bizonyára igaz, hogy a „Rákóczi hídtól, a z Árpád hídig összesen 26 sáv áll az autósok rendelkezésére…” de azt itt lakóként erősen vitatható, hogy „Csepel központjából a mai infrastruktúrán is 17 perc alatt elérhető például a Kelenföldi pályaudvar”.
Különösen akkor vitatható ez a megállapítás, ha ez érvet kíván adni annak a gondolatnak, hogy felesleges a déli régióban hidakat, utakat építeni, áteresztő kapacitásokat növelni. Csepelt a fővárossal ma három pár közúti sáv, és két sínpár (momentán most egy sem) köti össze. Ez egy közel kétszázezres régiónak (XXI, ker. Halásztelek, Szigetszentmiklós, Szigethalom, Tököl) magában büntetés. A Galváni híd megépítése éppen a helyválasztás okán, nem optimális, de annak megkérdőjelezése, - hogy Csepel és a Duna melletti déli régiók híddal való összekapcsolása nem szükséges - végtelen nagy gyakorlati tapasztalathiányt feltételez.
A Csepelen lévő szinte korlátlan lehetőségek egy részének feltárása nem hidat, hanem hidakat, nem utat, hanem utakat, kíván! A kötöttpályás tömegközlekedést is bűn kerületi belső vasúttá sorvasztani, hanem kapacitásbővítéssel, útvonal meghosszabbítással a főváros, és az agglomeráció szerves részévé kell tenni.
HORVÁTH GYULA
Forrás: a publicisztika szerzőjének Facebook oldala
