Felfalták a fideszesek Csepelen (is) az önkormányzati nyilvánosságot. Németh Szilárd és Borbély Lénárd, a volt és a jelenlegi csepeli polgármester egykori békés egymás melletti falatozása - a köztük lévő hatalmi harc miatt - ma már csak emlék. Németh kiszorul, Borbély benyomul a helyi hasábokba, a csepeli közpénz-milliókból fenntartott csepeli orgánumokba
„Minek nevezzük azt az összefűzött lapokból álló papírköteget, amelyben egy személy neve tizenkilencszer szerepel (Németh Szilárd, Fidesz-KDNP) és hogy az illetőt véletlenül se keverje össze a szemlélődő valami kósza névrokonnal, tíz fotót is közölnek róla? Újság volna? Definíció szerint, fájdalom, igen. Az viszont kérdés, miért Csepeli Hírmondó néven fut, és miért a polgárok fizetik?” – tette fel a kérdéseket a Népszava múlt hét végén, szombaton megjelent Visszhang mellékletében két újságíró, Balassa Tamás és Forgács Iván.
A Teljes erőbedobás című elemzésben a szerzők érdi, nagykanizsai, valamint pécsi önkormányzati és fideszes lapok szerkesztőit kérdezték, illetve a G7.hu által végzett, néhány budapesti kerületi önkormányzati lapról készült felmérés tapasztalatait dolgozták fel.
A fenti idézet egyértelműen tükrözi a cikk szerzőinek markáns véleményét, valószínűleg nem véletlenül ezzel kezdték írásukat. A folytatás az igazán izgalmas:
Bár Csepel nem szerepelt a gazdasági hírmagazin által értékelt lapok között, azonban az összehasonlítható tények érdekesebbek számomra. Az általuk elemzett helyi lapok esetében „a nyomtatási és terjesztési költség példányonként 25-30 forint körül mozog”.
Ha ezeket a számokat összevetjük a Csepeli Hírmondó költségeivel, akkor a 2020. évi tervek alapján, 33 megjelenéssel számolva, a lap tavaly példányonként majd 46 forintba került (nyomdai szolgáltatás+lapelőáll.egyéb ktg.-i), ami ~ 52 százalékkal magasabb a G7.hu által vizsgált lapok 25-30 forint körüli nyomtatási és terjesztési költségátlagánál.
A lapot kiadó Csepeli Városkép Kft. fenti dokumentumában szerepelnek a lapkiadás személyi jellegű kiadásai is, 22,5 millió forinttal. Ezek szerint a CSH, a 2020-as terv szerint ~71millióba került a csepelieknek. A csepeli lakásszámra (~32.000) vetítve, háztartásonként évi 2.218.- Ft/év. Amit lehet soknak vagy kevésnek értékelni, a kérdés inkább az, hány csepeli olvassa a lapot, mennyien dobják azonnal a kukába, illetve, hogy mennyiben felel meg a korrekt, tisztességes újságírás követelményeinek.
A csepeliek.blog.hu január 17-én, reagálva az önkormányzat által megrendelt tavaly novemberi telefonos közvélemény-kutatás januárban közzétett adataira, már foglalkozott a CSH népszerűségével. https://csepeliek.blog.hu/2021/01/17/nem_tudnak_olvasni_a_fidesz-hatalom_csepeli_kiszolgaloi_a_kerulet_vezetoit_mar_le_sem_futyulik_az_uj#more16392102
Idézet az írásból:
„...a csepeliek Csepeli Hírmondóból való tájékozódásának gyakorisági átlaga (4. oldal), nem éri el az 1 – 6-ig skála átlagát sem (2,59), tehát a lakosok többsége, a címmel ellentétben, nem valami gyakran tájékozódik a Csepeli Hírmondóból!”
A G7,hu szerint ez az arány például Erzsébetvárosban 78 százalékos!
Ami pedig a korrekt, tisztességes újságírást illeti, vissza kell utalnom az írásom elején idézettekre.
Egyetértek az újságírókkal, csak most már nem Németh Szilárdról regélnek a lap újságírói. Borbély az utóbbi évben igyekszik ledönteni azt a maga által is megalapozott aranyborjút, amelyet körbetáncolva, kezükben a Csepeli Hírmondóval, Németh Szilárdot dicsőítették hívei. A szerkesztőség már elkészítette a talapzatát az új aranyborjúnak, Borbély követői számára. Változatlanul „szorgalmas kormánypropagandisták”, akik végrehajtják a tulajdonos szándékát: vagy rosszat vagy semmit az ellenzékről. A „minek nevezzük” kérdésre tehát az én válaszom: a Csepeli Hírmondó maradt ami volt, közpénzből fenntartott pártlap.
Ideje lenne az ellenzéknek, készülve a 2022-es céljai megvalósítására elgondolkodni: hogyan tovább az önkormányzati médiával, a nyilvánossággal.
vox
