Több milliárd dollár a mérleg egyik serpenyőjében, emberéletek a másikban. Azt gondolnánk, nem lehet kérdés, hogy mi a fontosabb. Valószínűleg mindenki azonnal az emberéletet választja, amíg nem a saját pénzéről van szó.

A japán lakosság többsége nem akarja, hogy Tokióban július végétől nyári olimpiát rendezzenek. Az országban a koronavírus elleni átoltottság alig két százalék, a fertőzöttek és elhunytak száma folyamatosan nő.

A sorok között olvasva az derül ki, hogy minden érintett tisztában vele, a játékok eltörlése lenne a felelősségteljes döntés. Üzenetértéke van annak, hogy Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke lemondta tokiói útját. Súlya is lehetne, ha nem ő lenne az újkori ötkarikás mozgalom történetének egyik leggyengébb kezű irányítója.

Az aggasztó japán járványadatok alapján

egyre kevesebb az esély az olimpia megrendezésére: úgy tűnik, már csak az a kérdés, ki jelenti be az esemény elmaradását. Ha a japán kormány, akkor - mivel garanciát vállalt a rendezésre - ki kell fizetnie azt a több milliárdos összeget, amitől a NOB elesik a lemondás következtében elmaradt televíziós közvetítések miatt. Ha a NOB, akkor az olimpiai szervezetnek kell utalnia a milliárdokat a jogokkal rendelkező NBC tévétársaságnak.

Valakinek azonban előbb vagy utóbb fel kell vállalni egy nagyon nehéz döntés felelősségét. A játékok lemondását, ennek minden következményével - vagy a megrendezést, aminek utóhatásai egyelőre megjósolhatatlanok.

Ha az olimpiai faluban, egy helyen összegyűlik 10 ezer sportoló több mint 200 országból – melyek között jelentős különbségek vannak a járvány elleni intézkedések szigorában és hatékonyságában -, akkor sejthető, hogy nincs az a buborék vagy járványügyi protokoll, ami megvédi a résztvevőket és rajtuk keresztül az egész világot a járvány terjedésétől.

Bernau Péter (Népszava)