Festői a kép, ha nem kell a bedugult sávban rostokolni. Az értelmetlennek, indokolatlannak látszó lezárásokat egyre nehezebben viselik el a csepeliek és a szigetlakók is

Megint, - mint általában – lezárták az M0-ás Deák Ferencről elnevezett kettő hídját. Sajnos lassan olyan gyakoriak lettek az ikerhíd valamelyik oldalának lezárásai, hogy kezdenek megszokottá válni. És bizonyára ez lehet az illiberális népnevelés alapja: szokjon hozzá az alattvaló, hogy semmi nem jog, minden csak OV általi jutalom lehet.

Azt sajnos tudjuk, hogy az illiberálisok korábbi kedvencének túlárazott hídja soha nem volt, és nem lesz tökéletes! (Lehet, hogy ezen vesztek össze, és jött az O1G) Azt is tudjuk, hogy az EU-ból érkezett pénzen olyan hídszerű valamit csináltak, ami az esetek többségében csak látvány és nem használható alkotás.

Már azt is tudjuk, hogy a kezelő, karbantartó is mindent megtesz, hogy ne a szolgáltatásának minőségével, ne a hibák megelőzésével, zavartalan üzemelésével, sokkal inkább hídlezárással hívja fel a cégére a figyelmet.

Úgy néz ki, - azon kívül, hogy a hídnak eredendő gyártási hibái vannak - mintha a cég vezetőjének hangulata határozná meg azt, hogy

lezár, vagy átereszt. Rossz kedve volt; hát lezárt!

Ilyenkor melós egy darab se! A lezárt hídpálya pang az ürességtől! A másik oldalon meg döglődnek az utazók a forróságban, és a dugóban!

A gondolkodó ember mással, mint az úri kedvük változása, magyarázni nem tudja ezt a lezárási mániát. Mert, amikor eszükbe jut hidat mosni lezárnak, ha szegélyt építenek lezárnak, ha zajvédőt raknak a Duna fölé (nehogy károsodjon a halak hallása) lezárnak, és a végtelenségig fokozhatnánk az idegesítő, és végtelenül feleslegesnek tűnő lezárások okát!

Úgy jártunk mint Móricka barátja akinek azt tanácsolta, hogy úgy fogjon egy oroszlánt, hogy fog kettőt, aztán az egyiket szépen elengedi!

Horváth Gyula

Forrás: a szerző Facebook oldala