A magyar társadalom 1985-től lázban égett 2006-tól rázták, mint Krisztus a vargát, majd 2010-ben úgy a földhöz vágták, hogy menthetetlenül kettétört, és elvesztette az eszméletét!

A hetvenes nyolcvanas években már Csepelről is jól látható volt: az akkori hatalmi elit belátta, hogy a rendszer, amit elődeik rájuk hagytak nem fenntartható.

Kiutat kerestek, és olyan világ innovációját akarták, amiben az akkori versenyre épülő világ és a tervutasításos rendszerek előnyeiből, egy jobban, emberibben működő társadalmat lehet létrehozni. A Kissinger féle Konvergencia elméletben láthatjuk ennek törekvését.

E helyett a tervezésre épülő társadalmakat a benne megtestesülő vadhajtásokkal, (pl. a tekintélyelv és a személyi kultusz, a hatalmi kizárólagosságra való törekvés) meghagyták, de sok jót (pl. szolidaritásra, egyenlőségre való törekvés, az elosztási rendszer) kidobták, ahogy annak idején a

fürdővízze legyütt  a gyereket is.

A magyar társadalom 1985-től lázban égett 2006-tól rázták, mint Krisztus a vargát, majd 2010-ben úgy a földhöz vágták, hogy elvesztette az eszméletét!

Mára, egyre több jel mutatja az eszméletre térését és azt látja, hogy míg kómában volt, úgy lekötözték, mint Gullivert a liliputiak. Alaptörvénnyel, intézményrendszerrel, és pártállami személyekkel lehetetlenné tették, hogy talpra álljon.

Most meg egyesek azon agyalnak, hogy ezeket a kötelékeket meg kéne tartani, ha jogállamiságot komolyan gondoljuk? A választáson leváltani és megszüntetni kívánt Orbán rendszer haszonélvezői ebből megnyugodva azt látják, hogy azok, akik leváltják majd őket, azok próbálják egyben megőrizni is reményeiket!

Forrás: Horváth Gyula közösségi oldala