Ott állok a bódé csonkig égett mécsesei előtt és szomorkodom. Azon kapom magam, hogy egy hasonló korú férfi böködi a hátam. Azt kérdi szomorú szemekkel, hogy ő volt az a fiú, akit a Lámpás utcában a busz…. Nem vár választ! Hiányozni fog nagyon!
A hétvégi forgalmat elkerülendő, elindultunk vásárolni. A II. Rákóczi Ferenc úton az Auchan felé haladva a lámpás utcánál rendőrautó tiltotta meg az oda történő befordulást. Rossz előérzetünk támadt: ennek bizonyára súlyos oka lehet. Hamar megtudtuk, hogy a rendőri torlaszt egy csúnya baleset miatt rendelték el. Egy autóbusz elütött egy 21 éves bicikliző srácot. A fiú, a helyszínen meghalt!
Az ember összerezzen! A borzalmas hír szinte letaglóz.
Hamarosan aztán eluralkodik a félelem:
nehogy a rokoni, ismerősi körréből kerüljön ki a tragédia áldozata! Az idő múltával, már-már megnyugodnánk, mikor a szomszéd azzal fogad, hogy tudod-e, hogy ki volt az a srác akit elütött a busz?
A gyomor összerándul, az elme felkészül és várja a rossz hírt!
Az a srác volt az áldozat, aki a Tescónál a kebabot árulta!
Azt a fiút láttam már sokszor, alkalmanként még köszöntünk is egymásnak, de nem ismertem. Mivel gyakran húzom ki magam a vásárlásból, és ilyenkor a kocsiban magányosan üldögélve nézelődök; ezen a fiún gyakran megakadt a tekintetem.
Barna bőrű, fekete hajú, fiatal, nyúlánk srác volt. Teli élettel!
Szorgalmas embernek láttam, mert mindig tevékenykedett. Látszott rajta, hogy szereti amit csinál! Ha nem a zöldségeit, salátáit, és húsait rendezte akkor a boltját tisztította, csinosította. Nyitás előtt a környezetét feltakarította, vendégváróvá tette. Jöttek is a kuncsaftok, nem nagyon volt ideje pihenni. Ha mégis akadt egy kis ideje, vidáman tekingetett ki bódéja ablakán. Ilyenkor, ha arra mentem mindig köszöntünk egymásnak.
Jónapot, mondtam én, és jónapot mondta ő! Alig észrevehető akcentussal! Úgy láttam, hogy ismerte a nyelvünket, mert mindenkihez volt egy-két szava.
Mitől lehet ez a fiatal srác ilyen vidám? Tettem fel magamnak a kérdést nem egyszer. Az élet valószínűleg meggyötörte és mégis vidám! Az országát, megszokott életterét elhagyva egy új világban kellett neki megtalálnia a helyét!
És megtalálta!
A Tescó bejáratánál azt a pár négyzetmétert az ő egyénisége, az ő személye tette kedvessé! Fiatalok járnak hozzá, ha kellett még sorban is álltak, hogy ő szolgálja ki őket. Most tudtam meg, hogy Tariq a neve! Fiatal kora ellenére olyan mikrokörnyezetet hozott létre, amivel része lett annak a környéknek. Nem csak annak a környéknek, hanem egész Csepelnek.
Ott állok a bódé csonkig égett mécsesei előtt és szomorkodom. Azon kapom magam, hogy egy hasonló korú férfi böködi a hátam. Azt kérdi szomorú szemekkel, hogy ő volt az a fiú, akit a Lámpás utcában a busz…. Nem vár választ! Hiányozni fog nagyon!
Forrás: HORVÁTH GYULA közösségi (fb) oldala
