Hála és köszönet a régi-új kulturális államtitkárnak. Hoppál Péter ugyanis bátran kimondta az eddig kimondatlant és egy demokráciában mindig kimondhatatlant.
A fair play-díjas politikus, aki képviselőjelöltként kihúzta az ellenzéki kampányvideókat játszó óriáskivetítő kábeleit, a Pesti Srácok szervezésében beszélgetett mások mellett a fiával, Hoppál Hunor műsorvezetővel. Miután bátran a kamerába nézett és figyelmeztette az egyetemi tanárokat, hogy ne vitassák az alaptörvény legitimitását óráikon, és „ezt a gyalázatot fejezzék be nagyon gyorsan”, így szólt: „Olyan biztos nem lesz, hogy destruktív, utcai anarchistákat támogató okiratot aláírnék. Merthogy noÁrt az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta jelentős milliókkal és nagyobb összegekkel.”
Hangsúlyozta, hogy
„az, aki kisodródik a szélsőségesség ezen perifériájára, az éljen meg a piacról, és ne álljon sorba állami támogatásért.” Egyben megnyugtatott mindenkit, az ellenzékiség nem kizáró ok: “az ikonográfiánk részét képező István, a király nagyszerű szövegírója is részesülhessen támogatásból”, függetlenül attól, hogy fülsértő választási dalocskákat készített a kampányok során.
Molnár Áron állítása szerint a noÁr Mozgalom soha nem kért és nem kapott állami támogatást, azaz az államtitkár tévedett vagy nem mondott igazat. De más tanulság is levonható az elhangzottakból.
Eddig csak a külön miniszteri keret létezése bizonyította a kormány egyes tagjainak szubjektív támogatási politikáját. Azt, hogy egyéni ízlés, értékrend, világkép, a művészi szabadságról és annak határairól kialakított vélemény alapján adnak adóforintokat alkotó- és előadóművészeknek. Köztük - mintegy kegyet gyakorolva - a másik oldalhoz soroltaknak is. Most már azonban eloszolhatnak az utolsó kételyek is.
Hoppál Péter elmondása szerint mindig is harcolt az Aczél György-i kultúrpolitika ellen. Ám ezt a harcot elveszítette.
A rendszerváltás előtti kultúrpolitika három T-jéből kettő deklaráltan működik, a harmadik készülődik. De elég még egy-két kormányfő által támogatott könyvdarálás, és itt lesz velünk újra.
Forrás: Hompola Krisztina (Népszava)
