Kocsis Zoltán koncertje 25 évesen. Lehel György karmester a csepeli közönségről „Olyan lenyűgöző figyelem áradt a nézőtér felől, ami mindennél erősebb biztosíték arra, hogy várják, örülnek a zenének. Hagyják, hogy hasson rájuk a szép. Nincs a világon ennél jobb közönség.”

A Képes Újság 1977-ben Hangversenyterem Csepelen címmel közölt cikket a Munkásotthon egyik rangos zenei vállalkozásáról. A lap tudósítója így számolt be a tapasztalatairól az olvasóknak:

A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara második éve tart rendszeresen koncerteket a Csepeli Munkásotthonban. Ezeket a hangversenyeket minden alkalommal egyenes adásban közvetíti a rádió. Egyszerre kell tehát kielégíteni a csepeli közönség és a rádió milliós hallgatótáborának igényét.

Mi adta az ötletet a csepeli koncertek megrendezésére?

A kérdésre Lehel György, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának vezetője válaszol:

— Zenekarunk működésének alapelve, hogy ne csak a stúdióban, hanem nyilvánosan, közönség előtt is játsszon. Hagyományos évi koncertjeink mellett, melyeket a Zeneakadémián és más hangversenytermekben tartottunk, a rádió hatos stúdiójában is rendeztünk koncertsorozatokat. Hiába volt azonban ott a közönség, maga a helyiség — a stúdió rideg berendezése — nem képes megteremteni a

zenehallgatás intim hangulatát. Közismert, hogy Magyarországon milyen kevés a koncertterem.

Éveken át kerestünk megfelelő helyiséget a hatos stúdió helyett. Így jutottunk el a Csepeli Munkásotthon szép színházterméig. Ott az igazgatóság nemcsak nagy örömmel, hanem cselekvő segítséggel is fogadta kérésünket; a közönség szervezésével, a színpad kibővítésével hozzájárultak ahhoz, hogy megvalósuljanak a csepeli koncertek.

Az első évben próbálkoztunk csak, nem is mindig sikerrel. Az elmúlt hangversenyévadban azonban úgy érzem, sikerült olyan műsortervet összeállítani, ami a közönségnek is, a zenekarnak is meghozta a muzsikálás közös örömét. Hogy csak néhány művet említsek: előadtuk többi között Csajkovszkij, Ravel néhány művét, Kodály Psalmus Hungaricus-át, Kadosa Pál zongoraversenyét, Kocsis Zoltán közreműködésével.

— Ön háttal áll a közönségnek. Érez-e valamilyen különbséget a csepeli közönség, és az ismert hangversenytermek hallgatóinak reagálásában?

— Egy „szemközti" élményemet említem. Három előadásból álló ifjúsági hangversenyt rendeztünk, Mozart, Beethoven és Britten műveiből. A zenekari megszólaltatás előtt röviden ismertettük a műveket, a zeneszerző életét. Olyan lenyűgöző figyelem áradt a nézőtér felől, ami mindennél erősebb biztosíték arra, hogy várják, örülnek a zenének. Ami a felnőtt közönséget illeti: fenntartások, elvárások nélkül ülnek be a nézőtérre. „Csak” hagyják, hogy hasson rájuk a szép. Nincs a világon ennél jobb közönség.

Forrás: A Képes Újság 1977-es cikke Hangversenyterem Csepelen címmel